..

Sziasztok!
Nem részt hoztam csak egy kérést. Tudom, hogy sokáig nem hoztam részt, de nem tudom, hogy tetszik-e mert nem írtok komit. 1 komi is elég vagy a tetszik,elmegy gombok megnyomása is sokat segítene nekem.
Köszönettel: Dream Girl.

10.rész

• Nem is tudom, olyan jó 'más' mármint nem mindenki viselkedne így egy híresség mellett..- mondta majd evett egy nagy falatott az édességből.

• Köszönöm, vagyis nem tudom, hogy most ezt pontosan, hogy gondoltad, de bóknak veszem. - majd én is beletúrtam a tortába.
• Én is így gondoltam....és mivan a barátnőddel? - kérdezte érdeklődve.
• Ööö.. - csak bambultam magam elé értetlenül mire rájöttem, hogy tegnap én mondtam nekik. - Elment..reggel. - szóltam rekedten.
• Nagyon jóban vagytok?
• Igen ő a legjobb barátnőm és most itt hagyott...olyan mintha a testvéredet vesztenéd el, vagyis másnak... - mondtam zavartan.
• Sajnálom..de, hogy érted, hogy másnak? - kíváncsiskodott.
• Én nem vagyok jó viszonyba a báttyámmal, vagyis ez túl finom fogalom.. - mondtam elkeseredetten.
• De azt mondtad, hogy vele költöztetek ide anyukáddal nem? - az arcán az értelmetlenség mutatkozott.
• Igen azt mondtam de az már 4 éve volt. Azóta nagyon sok minden történt és őt már nem láttam majdnem 3 éve. - elkeztem tekergetni a hajamat és közben a a padlót fürkésztem.
• Nagyon rossz lehet, el sem tudom képzelni mi lenne, ha nem beszélnék a testvéremmel vagy akárcsak a fiúkkal, hiszen már őkis a családom.. - mondta majd megfogta a kezemet és a tekintetemet kereste, mire én is ránéztem és csak ültünk ott egy kis ideig egymást nézve mikor kinyílt az ajtó.
• Hellóóóó! - nyitottak be a fiúk.
• Sziasztok! - mondtuk egyszerre majd gyorsan elengedtük egymás kezét, amit Liam észre is vett, de nem szólt semmit.
• ÁÁÁÁÁ – síkított fel Louis mikor meglátta a sütiket. - Tényleg hoztál, azt hittem, hogy csak vicceltél.
• Úgy látszik nem. - mondtam nevetve.
• Meglehet kóstolni? - érdeklődött Zayn. Bólintottam mire mindenki rávetette magát az ágyra és úgy tömték magukba a tortát mintha már egy éve nem ettek volna semmit. Egy picit hátrébb mentem az ágytól, mert nem akartam, hogy fellökjenek. Leültem egy székre és onnan néztem ahogy termelik magukba az édességet.
• Csak nem a hátsómat nézed? - kérdezte komolyan Louis, mire mindenki felnevetett, még ő sem tudta tartani magát.
• Nem, bocsi de láttam már jobbat is. - mondtam mire még jobban elkezdtünk nevetni.
• Na jó. Most megsértődnék, de a süti isteni és félek akkor nem hoznál többet. - válaszolta.
• Még vagy egy órát viccelődtünk és mindenféle értelmetlen dologról beszélgettünk, mikor észrevettem, hogy már kettő óra.
• Nekem mennem kell! - mondtam szomorúan.
• Hova? - kérdezték egyszerre.
• Ide a gyerekekhez rajzot tanítani.
• Mi is mehetünk? - érdeklődött Niall.
• Persze. - vágtam rá egyből mire a fiúk elkezdtek kuncogni.
• De akkor induljunk. - mondtam majd elkezdtem összepakolni a torta maradékát és ráraktam az asztalra.
• Kész vagyunk. - mondták pár perc múlva majd összeszedtem a lapokat és elindultam a terem irányába. Mikor odaértünk nagyon megörültek a gyerekek. Mindenfélét kérdezgettek a fiúktól és nagyon megszerették őket, különösen Louist. Niallnek segítettem leülni egy székre majd szóltam a többieknek is, hogy foglaljanak helyet az asztaloknál. A fiúkat is leültettem majd elkezdtem kiosztani a színezőket, amiket idefele lefénymásoltam. Én is leültem de nem az asztalokhoz hanem egy külön kis székre, Niall mellé. Adtam neki is egy lapot majd én is elkezdtem rajzolni. Néha ránéztem a fiúkra mert több baj volt velük mint a gyerekekkel.
• Any Louis elvette a ceruzámat. - mondta felháborodva Harry.
• Kérd vissza tőle. - mondtam fáradtam mert ez nem az első eset volt. Láttam ahogy küszködnek a ceruzán mire elmosolyodtam.
• Add vissza vagy különben rá..
• Harry! - szóltam. - Itt gyerekek is vannak!
• Tudom! - mondta vigyorogva.
• Akkor meg ne beszélj csúnyán!
• Nem is akartam azt akartam mondani, hogy ráülök a fejére! - mondta majd kinyújtotta a nyelvét.
• Ne törődj velük nagyon zazák. - súgta oda nekem Niall.
• Nyugi már hozzászoktam, habár a gyerekekkel nincsen ennyi baj. - mondtam neki kuncogva. Gyorsan telt az idő. Már fél négy volt mikor befejeztük a rajzolást. A fiúk kaptak néhány művet és cserébe adtak autógrammot. Visszamentünk a kórterembe majd odaadtam a rajzomat Niallnek. Ő volt rajta.
• Ez nagyon szép lett! Köszönöm! - hálálkodott majd adott egy puszit mire elpirultam, de nem csak én.
• Én most már megyek. Eléggé elfáradtam, és még Nettyvel is beszélnem kell. - mondtam bocsánatkérően.
• Jól van. - válaszolt Niall szomorúan. - Holnap is meglátogatsz?
• Bejöhetek, ha szeretnéd.
• Hozzánk nem jössz el? - viccelődött Louis.
• Majd talán máskor. - feleltem.
• Komolyan mondtam.
• Én is. - erre felcsillant a szeme.
• Na akkor én megyek. - felvettem a kabátomat, majd a táskámat és odaléptem Louis-hoz.
• Kaphatok egy ölelést? - néztem rá a szempilláimat rebegtetve.
• Igen ha én meg puszit. - válaszolta csintalanul.
• Jó. - mondtam majd megöleltem és adtam egy puszit az arcára.
• Mi is kérünk. - hallottam egyszerre Zayn és Harry hangját, mire őket is megöleltem és megpusziltam. Mikor Liam elé léptem nem tudtam, hogy megöleljem-e de a kérdésemre megkaptam a választ, mivel átölelt.
• Nyugi nem harapok. - mondta miután elengedett.
• Tudom, csak nem lesz féltékeny a barátnőd?
• Attól, hogy megölellek? - nézett rám barna szemeivel amikben huncut csillogást véltem felfedezni. - Amúgy is tudom, hogy nem vagyok a zsánered. - súgta a fülembe. - Ha szeretnéd beszélek vele, bár kétlem, hogy szükség lenne rá. - folytatta mosolyogva, mire elpirultam.
• Mit mondtál neki? - kérdezte Louis érdeklődve.
• Azt, hogy otthon csak róla beszéltél. - mondta Liam, mire ő, Harry és Zayn elkezdtek nevetni, de én csak pirosabb lettem.
• Ez nem volt szép. - vágta oda Lou sértődötten.
• Na jó, én tényleg megyek. - mondtam sietve mielőtt még paradicsom lesz a fejemből. Oda léptem Niallhöz és őt is megöleltem. Lehet, hogy picit több ideig tartott az ölelkezésünk mint a többi mert Zayn köhögött egyet. Kibontakoztam öleléséből majd adtam egy puszit az arcára, amitől megint színt váltott az arcom. Elindultam az ajtó felé.
• Akkor Szi... - kezdtem, de közbeszólt valaki.
• Várj..van twittered? - érdeklődött Niall.
• Öhm..van vagyis, nem használom, de van mert, Netty nem hagyott nyugton míg nem csinálok. - mondtam mosolyogva. Visszagondolva elég vicces volt.
• És mi a neved?
• A nevem? - kérdeztem értetlenül mire rájöttem, hogy lehet, olyat is ami nem a valódi. - Anabell Flott.
• Baj lenne ha követnélek? - kérdezte szégyenlősen.
• Nem, dehogy. - válaszoltam kedvesen. - Akkor most már tényleg sziasztok! - köszöntem el majd kiléptem a folyosóra. Hazafelé hallgattam a rádiót és énekeltem. Amint beléptem a házba Finom illat fogadott. Chris mát otthon volt és spagetit főzött. Köszöntem neki majd felrohantam az emeletre, hogy bekapcsoljam a gépem. Beléptem skype-ra és már Netty is fent volt. Elmeséltem neki mindent majd felléptem twittere. Hirtelen lett ezer követőm. Megnéztem az adatlapom és láttam, hogy Niall írt. 'Kedves Any! Köszönöm a mai napot csodás volt és a rajzodat kiraktam az ágy fölé. Remélem holnap is meglátogatsz. P.S.: A torta teljesen elfogyott.' Nagyon örültem az üzenet láttán és még válaszoltam is. 'Kedves Niall! Igazán nincs mit, nekem is jól telt a nap. Örülök, hogy ennyire tetszik a rajz és ha minden jól alakul jövök holnap is.' A nap többi részében még Nettyvel beszélgettem elmentem fürdeni. Amint lefeküdtem, a gondolataim megtámadtak. Már majdnem sikerült leküzdenem őket és elaludnom mikor megcsörrent a telefonom. David volt az.

Sziasztok!!

 Tudom nem sokszor jelentkezem de ma megpróbálok új részt felrakni addig is örülnék ha megnéznétek egy most induló blogomat és ha van rá esély másoknak is megemlíthetitek.Persze nem kötelező de örülnék neki.:) 
                                                                          P.S.:Örülnék pár kommentnek:$
Köszönöm!

http://one-love-story-for-you.blogspot.com/

9. rész

Az úton a könnyeimmel vettem fel a harcot. Nem szabad sírnom nem olyan vagyok. Sosem sírok, végkép nem ha látják, most mégis legördült egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem és arra gondoltam, hogy amint hazaérek skype-on beszélünk egész este. Nem adhatom fel erősnek kell maradnom, de akárhányszor belegondoltam, hogy ő másik országban lesz elfogott a gyengeség. Netty a legjobb barátom és az egyetlen személy Chrisen kívül aki maradt nekem. Amint odaértem a kórházhoz vettem egy mély levegőt és felfestettem a szokásos mosolyom. Kivettem a sütiket és a táskámat a csomagtartóból és már indultam is be. Megkerestem nagybáttyám jelezve, hogy itt vagyok majd elindultam a 26B kórterem felé. Az ajtó előtt megálltam egy pillanatra majd lenyomtam a kilincset és bementem. Egyedül volt és aludt. Nem akartam felkelteni ezért halkan letettem a hátizsákom az asztalra majd a tortákat mellé helyeztem. Levettem a sálamat és leültem az ágy melletti székre ahonnan figyeltem halk szuszogását. Legalább negyed óráig csak meredtem magam elé mikor kinyitotta a szemét és rám rám nézett.

• Szia! - mosolygott majd folytatta. - Jobb ébredésem nem is lehetne.
• Szia! - mondtam és én is rámosolyogtam. - Hogy vagy?
• Most már jól.. - kezdte majd értetlen arcomat látva folytatta. - ..reggel nagyon fájt a fejem aztán kaptam valami gyógyszert és azóta aludtam. De mióta vagy itt?
• Nem olyan rég jöttem és örülök, hogy jobban vagy. - majd felálltam és elindultam az asztal felé. - Hoztam neked valamit. -kivettem a dobozokat a zacskóból majd az ágyra raktam.
• Csak nem süti? - csillant fel a szeme.
• De délelőtt gyorsan összedobtam és előre szólók, lehet nem lett olyan finom mint amilyet szerettem volna. - mentegettem magam. Odaadtam neki a csokitorta dobozát és ő kinyitotta.
• Wáó! Ez nagyon jól néz ki! Köszönöm! Gondolom a másikban a répatorta van. - bólintottam egyet és azt is odaadtam neki, hogy nyissa ki. - Azta ez fantasztikus! Louis el fog ájulni. - éreztem, hogy elpirulok a bókjaitól.
• Nem olyan nagy dolog könnyű volt megcsinálni. - mondtam szégyenlősen.
• Könnyű? Olyan mintha a cukrászdából hoztad volna. Na jó befejezem...na és milyen volt a buli? - kérdezte mire én lefagytam. - Tegnap azt mondtad, hogy a barátnőd szeretne bulizni. Vagy nem?
• De igen. Jó volt mindenki teljesen bepiált. - mondtam nevetve.
• Te is ittál? - kérdezte mire felcsillant a szeme.
• Nem én nem iszom. - mondtam komolyan.
• Soha?
• Soha, még újévkor sem. - mondtam mire tátva maradt a szája.
• De 17 éves vagy. Vagy ez valami jó kislány fogadalom? - kérdezte vigyorogva.
• Igen olyasmi. Nincsen jó viszonyom a piával. - láttam, hogy kíváncsi de nem meri megkérdezni az okot. - Az apám alkoholista volt és el kellet költöznünk tőle mert veszélyt jelentett ránk. Kettő voltam mikor Magyarországról ide költöztünk, anyukámmal és a báttyámmal. - a végére elcsuklott a hangom.
• Nagyon sajnálom. - mondta együtt érzően.
• Ne sajnáld! Különben is nem vagy éhes? - tereltem a témát.
• De egy picit....nagyon..
• Akkor eszünk? Mert én éhen halok. - mondtam mire mindketten nevettünk.
• Én bármikor tudok enni... - közölte vigyorogva.
• Mindjárt hozok evőeszközöket. - akartam felállni de visszahúzott.
• Ha gondolod nekem vannak.... - mutatott a kis asztalra az ágy mellett. - az ebédet hozták de nem ettem meg és van kanál meg villa, ha gondolod...persze tudom hülye ötlet... - mondta.
• Nem dehogy szerintem jó ötlet na akkor eszünk? - majd a kezébe nyomtam a villát és beletúrtam a tortába, amit ő is viszonzott.
• Ez nagyon jóó!! - mondta nagyra nyitott szemekkel.
• Örülök ha ízlik. - éreztem, hogy kicsit elpirulok.
• Te olyan más vagy....
• Milyen más? - kérdeztem kissé ilyedten

8.rész

Reggel arra keltem, hogy Chris küldött egy sms-t. Nagy nehezen felkeltem és megnéztem az üzenetet; -Szia Any! Nem akarlak zavarni csak szólok, hogy már bent vagyok és persze sok sikert szeretnék kívánni az egyetemhez Anettnak!- visszaírtam neki, hogy átadom és csak nem hazudhattam neki...ránéztem alvó barátnőmre és elmosolyodtam majd kimásztam az ágyból és nekifutásból ráugrottam.

• Áúú! - üvöltött fel hangosan majd lelökött magáról. - Te meg mi a fené....Áúúú.... - nyögte ki majd a fejéhez nyúlt.
• Csak nem fájt? - elkezdtem kuncogni.
• Nem dehogyis csak az egyik vesémet rúgtad le... - nyúlt az oldalához. - és a fejem szétrobban...kell egy kávé MOST! - mondta miközben majdnem röhögtem. - Nem vicces..
• De az nem kellett volna inni. - válaszoltam viháncolva.
• Nem kellet volna rám ugrani..de amúgy hány óra van egyáltalán? - megnéztem a telefonom majd válaszoltam.
• Fél 9. Mikor indul a gép? Ja Chris sok sikert kíván a nyárra meg az egyetemre.
• Köszönöm neki. - mosolyodott el. Ő is nagyon szerette hiszen sok mindent köszönhetünk neki. - Negyed egykor indul a gép. Ugye elkísérsz? - kérdezte nagy boci szemekkel.
• Persze, hogy el....a fenébe.. - szóltam el magam.
• Mi a baj? - kérdezte ijedt arccal.
• Megígértem Niallnek, hogy sütök neki sütit. - túrtam a hajamba.
• Milyet olyan csokisat? Elakarod csábítani? - kérdezte kíváncsian, mire hozzávágtam egy párnát.
• Figyelj én most hazamegyek és nekiállok sütni és még a gyerekeknek is készítek rajzot amit lefénymásolok és kifesthetnek...de ott leszek háromnegyed 12-re a repülőtéren rendben? - kérdeztem reménykedve, hogy nem sértem meg.
• Jó persze úgyis még rendbe kell magam szedni meg el kell köszönnöm a többiektől. - azzal összeszedtem a tegnapi ruháimat és lementünk a földszintre.
• A ruhát tartsd meg úgyse szeretem ezt a fazont. - mondta mosolyogva majd megölelt.
• Köszönöm. Akkor nemsokára találkozunk. Szia! - majd elindultam a kocsim felé és beszálltam. Még intettem egyet utána elindultam. Mikor a ház elé értem gyorsan bementem remélve nem vesz észre senki. Miután becsuktam az ajtót mindent ledobáltam a nappaliba utána elmentem kezet mosni és felfogni a hajam majd neki álltam sütni. Felvettem a kötényem és neki álltam szorgoskodni. Hamar kész lettem a csokis süti tésztájával majd beraktam a sütőbe és rögtön elkezdtem a répásat. Mire kész lettem azzal is kivettem a másikat a és beraktam a helyére. Gyorsan összeraktam a krémet mindkettőhöz majd elkezdtem felkenni az elsőre. Kivettem a répatortát majd elkezdtem bajlódni azzal is. Az előbbinek fekete míg az utóbbinak fehér réteg került a tetejére. Szórtam minkettőre kis cukordarabokat. A csokisra pirosat a másikra pedig narancssárgát. Nagyon tetszett a végeredmény. Beraktam őket egy-egy tartóba majd gyorsan levettem a köpenyem és átrohantam a nappaliba a cuccaimért. Háromnegyed 11-et mutatott a telefonom kijelzője ami azt jelentette, hogy még volt több mint fél órám készülni mivel a repülőtérre 20 perc-re volt. Felmentem az emeletre és előhalásztam egy kék szakadt nadrágot alá egy fekete harisnyát, egy rózsaszín bő pólót amin fekete felirat és fehér szívek pompáztak és egy egyszerű fehérneműt. Bementem a fürdőmbe, bedobtam az előzőesti ruháimat a szennyes tartóba majd beálltam a zuhany alá. Nagyon jó érzés volt a forró víz alatt állni de sietnem kellet ezért elzártam majd kimásztam a tükör elé. Megtörölköztem majd magamra kaptam a ruháimat. A hajamat megszárítottam és kiengedve hagytam. Felvettem a kedvenc nyakláncaimat amik egy kis maciból egy kulcsból és egy órából álltak. A jobb kezemre felvettem a Nettytől kapott karkötőmet amin sok medál díszelgett. A másikra pedig minden -féle innen-onnan szerzett karperecet raktam. Mikor úgy gondoltam kész vagyok visszamentem a szobámba és rajzoltam egy rétet amin sok fa, virág és nyuszi volt. Egész jóra sikerült így beraktam a hátizsákomba a többi rajzos dologgal együtt majd összeszedtem a személyes dolgaimat és azokat is bepakoltam. Benéztem az ágy alá és kiszedtem a képet amit Anettnak csináltam még egy hete. Egy A/2-es keret, amiben egy montázs volt. Rengeteg képet és rajzot raktam rá, Minden fontos pillanatot megőrzött egészen mostanáig. Mikor ránéztem az egyik fotóra elszomorodtam mert anyukámmal voltunk rajta miközben sütünk. Tőle örököltem ez iránti szeretetemet. Gyorsan rendbe tettem a gondolataimat, felkaptam a táskám és a képet majd elindultam a lépcső felé. Mikor leértem letettem a bejárati ajtó melletti kis szekrényre a cuccokat majd a konyhából kihoztam a sütiket és azokat is ráhelyeztem. Felvettem a kedvenc vastag pulcsimat ami szürke és kék volt majd lazán a nyakam köré tekertem a hozzáillő szürke sálamat. Beraktam egy nagy szatyorba a tortákat majd a táskámmal együtt megfogtam és a kulcsokért nyúltam. A hónom alá tettem a képet és úgy indultam el. Bezártam az ajtót majd a kocsi felé indultam. Felnyitottam a csomagtartót, beraktam a cuccokat és beültem előre. Bekapcsoltam a rádiót és indultam is. Háromnegyed után két perccel értem oda majd kimásztam a kocsiból, kiszedtem az ajándékot és telefonom majd megkerestem Nettyéket. Nem igazán igazodtam ki, ezért úgy döntöttem felhívom, de pont akkor kiabált utánam.
• Szia! Itt vagyunk! - megfordultam és odasiettem. A nyakamba ugrott amitől majdnem elestem.
• Sziasztok! Köszöntem a szüleinek és a báttyának majd felé fordultam. - Tudom, hogy nem valami nagy dolog de csináltam neked egy montázst a közös pillanatainkról.... - azzal odaadtam neki majd mindenki rámeredt. Nem szólt semmit amitől megijedtem, de utána láttam, hogy elmosolyodott és legördült egy könnycsepp az arcán. - Ennyire nem tetszik? - kérdeztem nevteve.
• Ez..ez...köszönöm. - mondta majd a nyakamba borult. Éreztem ahogy próbálja visszafojtani a sírárt de nem sok sikerrel, amire én is könnyezni kezdtem, de nem hagytam lefolyni az arcomon. - Nagyon sokat jelent nekem..
• Ne sírj nem olyan nagy dolog...nem örökre mész el és amúgy is folyton hívjuk egymást meg skype-olunk.
• Tudom...de mit fogsz nélkülem te kezdeni itt hiszen pont most találsz egy srácot..
• Pontosabban kettőt.. - fejeztem be a mondatát.
• David? - kérdezte értetlenül.
• Igen elkérte a számom.
• Pont ilyenkor kell elmennem nekem is...de mindent elfogsz mesélni! - parancsolt rám mire mindketten nevettünk. ~Öt perc múlva bezárjuk a kapukat~ szólalt meg egy hang a mikrofonban amire mindketten jobban szorítottuk egymást. Megtöröltem a szemem majd eltoltam magamtól és a szemébe néztem.
• Figyelj Netty! - kezdtem bele mire elkomolyodott. - Ugye tudod, hogy én még soha nem hazudtam neked? - értetlenül bólintott én meg folytattam – Most sem szeretnék....Te vagy az egyetlen ember akit annyira szeretek mint Christ, olyan vagy mintha a testvérem lennél sőt annál is több... - mikor befejeztem nagy levegőt vettem és éreztem, hogy újra átölel.
• Ajj, most nézd meg mit csináltál...elkenem miattad a sminkem. - mondta mosolyogva majd el lépett tőlem és folytatta. - Ugye tudod, hogy te is olyan vagy nekem mindtha a testvérem lennél? - bólintottam majd odafordult báttyához.
• Szia báttyus...nagyon hiányozni fogsz. - mondta majd őt is átölelte.
• Persze te is nekem húgi! - mondta majd nyomott egy puszit a homlokára. Be kell vallanom nagyon rossz volt nézni ezt a jelenetet mivel az én báttyámat évek óta nem láttam.
• Anyu, Apu nagyon szeretlek titeket nagyon fogtok hiányozni... - majd őket is szorosan átölelte. ~Egy perc múlva bezárjuk a kapukat~ szólalt meg ismét a hang, mire Netty megint odajött hozzám és átölelt. Olyan szorosan mintha ezen múlna az élete, de ő mindig is ilyen volt. Ezt nagyon szerettem benne, hogy nem félt kimutatni az érzelmeit pedig elég sok fajta volt..
• Na jó, akkor én most megyek.. - elengedett és elindult a jegyszedő nő felé – nagyon szeretlek titeket. Sziasztok! - mondta majd el is tűnt a bejáratnál. Még megnézetem ahogy felszáll a gépre utána elköszöntem és siettem a kórházba.

7. rész

• Szia! Leülhetek? - kérdezte mire összerezzentem. - Bocsi nem akartalak megijeszteni!
• Semmi baj, de mit keresel itt tudtommal lent van a parti vagy nem tetszik? - néztem rá értetlenül.
• Ugyanezt kérdezhetném tőled is. - mondta majd felvonta a szemöldökét.
• Én kérdeztem előbb. - vágtam vissza mosolyogva, mire leült mellém.
• De egész jó, csak nem találtalak és azt hittem hazamentél. Megkérdeztem egy csomó embert mire valaki azt mondta, hogy itt leszel fent. - nyögte ki végül kissé zavarban.
• Bocsi, hogy befoglaltam a szobádat de a többiben mind voltak.
• Nem gáz, de ennyire rossz bulit hoztam össze? - kérdezte mosolyogva.
• Nem dehogy is csak nem ismerek senkit Nettyn és rajtad kívül és még ti is eltűntetek. - válaszoltam viszonozva a mosolyát.
• Igen ő eléggé beleélte magát, de én itt vagyok és akár táncolhatnánk is. - közölte mire felcsillant a szeme.
• Hol szeretnél táncolni csak mert én jobban szeretem ezeket a zenéket. - mutattam a TV-re.
• Szerintem ez is jó. Legalább nem látják a zseniális tánctudásomat. - erre mindketten elkezdtünk nevetni majd ő felállt és nyújtotta a kezét amit megfogtam és belevágtunk a riszálásba. Volt amikor eljátszottuk, hogy tangózunk és olyan is amikor teljes hangerővel kiabáltuk a szöveget. Nagyon jól éreztünk magunkat, majd jött egy lassú szám és egy pillanatra mindketten megálltunk majd megfogta a kezem és a derekamra helyezte a kezét. Nem ellenkeztem ezért elkezdtünk 'keringőzni' amit ha meglátott volna valaki biztos egy óráig röhög. A dal közepe fele megállt amit én nem értettem, majd kérdőn néztem nagy barna szemeibe amire ő is csak nézett. Ott álltunk és fürkésztünk egymás tekintetét amikor közelebb hajolt és megpróbált megcsókolni de én eltoltam magamtól.
• Sajnálom nem akartam! - mentegetőzött.
• Ne sajnáld nem csináltál semmit...
• De akkor is hülye vagyok, hiszen te nem akarsz tőlem semmit én meg azt hittem, hogy van esélyem. - az arcán csalódottságot vettem észre.
• Figyelj nem erről van szó csak egyszerűen nem tudom mit érezhetnék irántad mikor még nem is beszélgettünk.
• Vagyis akkor lenne lehetőségem? - a szemei újra felcsillantak.
• Igen. - mosolyogtam rá.
• Akkor lenne kedved beülni egy kávéra valamikor? - kérdezte boldogan.
• Persze majd megbeszéljük de most szerintem inkább menjünk le megnézni Nettyt.
• Már biztos kiütötte magát.
• Igen az biztos. Legalább az úton tud pihenni. - mindketten elmosolyodtunk belegondolva mi lehet lent, majd lekapcsoltuk a TV-t és elindultunk a földszint felé. Mikor leértünk már majdnem mindenki a földön fetrengett. Nagy nehezen megtaláltuk a barátnőmet. Az ötlet, hogy gyalog jöjjünk most nem tűnt olyan ésszerűnek mivel nekem kell hazavinnem őt, de David felajánlotta, hogy elvisz minket. Megfogtuk és beraktuk a kocsi hátsó ülésére, majd beszálltunk előre és elindultunk. Két perc alatt oda értünk. Dav segített még bevinni a házba majd elkérte a számom és megölelt. Nagyon hálás voltam neki, hogy segített ugyanakkor bűntudatom volt hiszen nem sokára megyek vissza Niallhöz, ezért kiszabadítottam magam öleléséből és elköszöntem tőle. Nem akartam nagyon ezzel foglalkozni, mert akkor nem aludtam volna egész este, ezért nagy nehezen felvittem és befektettem részeg barátnőm az ágyba. Gyorsan betakartam és én is lefeküdtem mellé majd pár perc múlva az álmok birodalmába léptem.

6. rész

Mikor kiléptem a kórházból eszembe jutott, hogy nincs nálam pénz így visszarohantam megkeresni Christ. Kértem tőle és elmondtam neki, hogy hova megyek majd fogtam egy taxit és hazamentem. Felmentem a szobámba elővettem néhány ruhát és elmentem zuhanyozni mivel még mindig a futós szerelésemben voltam. A zuhany alatt gondolkoztam a délelőttön. Meglepődtem magamon hiszen amikor Niallre gondoltam valami furcsa érzésem támadt. Nem tudtam eldönteni mi de azt tudtam, hogy holnap újra látnom kell. Már vagy fél órája csak törtem a fejem az érzéseimen mikor észrevettem, hogy szinte égeti a bőrömet a meleg víz. Nagy nehezen elzártam a csapot és elkezdtem készülődni. A hajamat kifésültem és hagytam, hogy a vállamra terüljön. Felvettem egy kék farmert és egy egyszerű zöld pólót. Nem akartam kiöltözni hiszen nem tudom, hogy hova megyünk majd maximum kérek Anettől. Elővettem egy táskát és belepakoltam a legfontosabbakat. Lementem, felvettem a cipőmet és a kocsimhoz vettem az irányt. Beültem és meg sem álltam Nettyig. Mikor a ház előtt voltam dudáltam egyet és már ki is jött, arcán egy hatalmas vigyorral.

• Wááááá... - elkezdett sikítani majd a nyakamba ugrott.
• Nyugi Anett megsüketülök! - mondtam majd arrébb löktem és a fülemhez nyúltam.
• Bocsi csak annyira örülök. Már nagyon várom az utat, főleg mert a nagyi szomszédja, tudod az a helyes srác, nemrég szakított a barátnőjével.
• Igen tudom, és remélem sikerül megismerni. - kacsintottam rá.
• Na és mi dolgod volt? - kérdezte mire én elmeséltem neki a délelőttömet. Mikor befejeztem láttam az örömöt és egyben a döbbentséget az arcán.
• Na és neked tetszik? - kérdezte csintalanul.
• Nem, vagyis nem tudom. Nagyon aranyos és megbeszéltem vele, hogy holnap benézek.
• Szóval akkor randiztok? - a szeme csillogott.
• Elég nehéz lenne mivel egy kórházban fekszik. Ez inkább amolyan beteglátógatós...
• Randi! - vágta rá a mondatomat befejezve.
• Na de mit csinálunk ma? - próbáltam terelni a témát.
• Először is kifestelek, mivel tudom, hogy te nem fogod saját magadat és nem ellenkezhetsz! Másodszor kiöltözünk és elmegyünk házibuliba. - egy csíntalan mosolyra húzta a száját.
• Ki szervezett bulit, hiszen szerda van? - kérdeztem meglepetten mire az a mosoly még nagyobb lett.
• David...
• De tudod, hogy én nem ismerem annyira őt!?
• Igen persze de ő megakar téged, habár most már kétlem, hogy lenne esélye, mivel vár a barátod. - mondta majd vigyorogni kezdett.
• Ő nem a barátom! - jelentettem ki határozottan.
• Jó rendben, de akkor táncolnod is kell ha már nincs pasid!
• Oké, de azt ne várd el, hogy igyak.
• Persze, hogy nem ihatsz! Valakinek haza is kell vinnie engem 4-re.
• Oh köszönöm. - majd összefontam a karomat és kinyújtottam a nyelvem. A nap többi része

azzal telt, hogy elkészültünk. Háromszor kezdte újra a sminkem, mert mindig elkentem. A végeredményen mindketten meglepődtünk. Nagyon jól néztünk ki. Mindketten piros ruhát vettünk fel csak az övé mini volt az enyém pedig amolyan koktélruha jellegű amit feldobtak a fekete magassarkúk. A hajunk ki volt engedve és a sminkünk is hasonlított csak az enyém lazábbra készült. Mikor mindennel végeztünk elindultunk Davidhez, aki csak két sarokra lakott így gyalog mentünk. Amikor megérkeztünk olyan 11 fele volt. Becsöngettünk és kinyitotta az ajtót. Látszott rajta, hogy már megalapozta az estéjét.

• Sziasztok nagyon jól néztek ki! - mondta miközben végigmért minket.

• Köszi te is. - válaszolt Netty majd bementünk. A buli már ment. Mikor körbenéztem

észrevettem, hogy barátnőm már el is tűnt mellőlem. Nem láttam senkit akit ismerek így elindultam a konyha felé keresni valami üdítőt. Nagy szerencsémre nem sokan voltak ott így könnyű dolgom volt. Találtam almalevet amit fogtam és kitöltöttem egy pohárba. Nem igazán éreztem jól magam ezért felmentem az emeletre. Benéztem az összes szobába ami mellett elhaladtam de mind foglalt volt. Odaértem az utolsóhoz és nem volt benne senki így gyorsan bementem oda. Hamar rájöttem, hogy az David szobája. Nagyon tetszett. Az ágyon kék takaró és párnák voltak míg a falakat zöld borította be. Bekapcsoltam a TV-t és leültem az íróasztal előtt lévő székre. Megkerestem a zenecsatornát és egy idő után elkezdtem táncolni. Majdnem kiöntöttem az innivalómat ezért jobbnak láttam anélkül folytatni. Vagy 15 számot végighallgattam mikor egy ismerős szövegre figyeltem fel. Megálltam egy helyben és csak meredtem a képernyőre. Niall bandája ment, azzal a számmal amit énekeltek nekem. Nagyon tetszett a klip. Furcsa volt őket viszont látni a TV-ben. Amint vége lett leültem az ágyra. Magam elé bámultam miközben ezernyi gondolat járt a fejemben. Annyira kikapcsoltam, hogy észre sem vettem Davidet bejönni a szobába.

5. rész

• Jaj, ez nagyon jól esett. - kifújta a levegőt és lehuppant az ágy szélére.
• Ja persze. A méreg biztos finom. - jegyezte meg Niall.
• Ezt te nem értheted, nem cigizel.
• De értheti. - mondtam mire mindketten rám néztek.
• De én nem cigizek.
• Nem is gondoltam, de fogd fel úgy, hogy Zaynnek a cigi olyan mint neked a kaja. Ha ideges vagy, vagy ha csak bármilyen gondod van eszel, Zayn pedig elszív egy cigit. Jó az igaz, hogy az egyik mérgező de attól még a lényege ugyan az.
• Tudod te nagyon okos vagy. - mondta elismerően Zayn.
• Azt te még nem is tudod. - helyeselt Niall és elmesélte a Liammel való beszélgetést. Zayn csak bambult én pedig mosolyogtam. Nem sok idő telt el és megérkeztek Harryék is.
• Végre, hogy itt vagytok mit hoztatok? - támadta le őket Niall.
• Hé előbb a hölgyek. - majd Louis elém lépett.
• Mondtam, hogy nem kérek semmit.
• Tudjuk szóval mit kérsz?
• Muszáj lesz ennem ugye? - néztem segélykérően Zaynre mire ő bólintott.
• Jó. Nekem mindegy. - Niall mutatott egy zacskóra amit Harry odaadott nekem.
• Abban a kedvencem van. - mondta.
• De akkor neked nem marad.
• Liam is ilyet eszik mindig megeszem az övét.
• Tényleg hol van Liam. - kérdezte Zayn.
• Elment Rellihez. - közöltem vele.
• Jó nem baj több marad nekünk. - megfogta a sajátját és elkezdte enni. Mindenki követte a példáját.
• Milyen kajákat szeretsz? - tette fel a kérdést teli szájjal Lou.
• Sok félét főleg a sütiket. - mondtam mire Niall vigyorogni kezdett.
• Sütni is tudsz? - tette fel a kérdést izgatottan.
• Igen persze. Tudok egy nagyon finom csokitorta receptet, ha szeretnéd csinálhatok neked. - válaszoltam.
• Persze az nagyon jó lenne! - tette hozzá ujjongva.
• És nekünk nem csinálsz semmit? - kérdezték sértődötten a többiek.
• Nem ő csak nekem süt. - nyújtotta ki a nyelvét a többiekre Niall. Ránéztem mosolyogva majd belekezdtem.
• Csinálhatok nektek is ha megmondjátok milyet.
• Répásat!! - kiáltotta el magát Louis.
• Jó ha nagyon szeretnéd. - mosolyodtam el mire a többiek is követték a példámat.
• Lou imádja a répákat... - kezdte Harry de Zayn a szavába vágott.
• Az nem kifejezés. Minden második holmija kapcsolódik a répákhoz. Még a hütő is teli van velük.
• Jó hagyjatok már és a répáimat is! - vágott durcás arcot. - Amúgy hány éves vagy Any? - terelte a szót.
• 17 vagyok.
• És mikor leszel 18? Még ebben az évben? -folytatta Harry
• Igen decemberben.
• Mi? - Louis kiáltott fel és majdnem megfulladt a kajától amit még mindig jóízűen falatozott. - Én is decemberben születtem...te melyik napon?
• 23-án. - ennél a mondatnál már tényleg elkezdett köhögni.
• Mi olyan nagy szám, hogy december 23-án születtem?
• Louis 24-én. - válaszolta Niall.
• Mi? - ekkor én fulladtam meg majdnem amire mindenki elkezdett nevetni.
• Képzeld én meg Január 12-én vagyis nekünk hármunknak ugyan az a csillagjegyünk.
• Az nagyon jó! Gondolom akkor ti ketten nagyon jó kijöttök egymással.
• Igen megvannak ahogy Niall és Liam is hiszen mindketten szüzek. Csak én vagyok aki kivétel. - vágta rá durcásan Harry.
• Mikor születtél?
• Február 1.
• Akkor vízöntő vagy. A bakok és a vízöntők nagyon jól kijönnek egymással. - talán kár volt kimondanom mert egy nagyon ijesztő mosoly jelent meg az arcán. - Azt hiszem nagyon jó barátok leszünk. - mentettem a menthetőt és láttam, hogy eltűnt a mosoly és Niall arcára mászott. Ekkor hirtelen elkezdett játszódni az Airplanes B.o.B.-től. Mikor rájöttem, hogy a telefonom csörög felvettem. Az legjobb barátnőm volt az, Netty.
• Szia mondjad!
• Szia! Kitalálod, hogy mi történt velem? - hallottam a hangján, hogy nagyon izgatott.
• Nem de úgy is elmondod.
• A nagyi azt mondta, hogy nála lakhatok a nyáron! És utána is ha szünet van az egyetemen...
• Mi? - döbbenetemben egy nagyot kiabáltam mire mindenki rám figyelt.
• Jól hallottad! Holnap indulok és tudom, hogy későn szólok de én is ma tudtam meg. Sajnálom és ezért is hívlak, hogy ünnepeljünk hiszen holnap már nem leszek itt. Szóval mit mondasz jössz? - gyorsan beszélt én meg lefagytam.
• Nem tudom most éppen nem jó.....de mivel holnap mész ezért... - bocsánatkérően néztem Niallre aki nem értett semmit az egészből. - Jó mindjárt ott vagyok! Szia! - a választ nem vártam meg inkább letettem a telefonom és ránéztem az ágyon fekvő szőke srácra akinek csalódottság jelent meg az arcán.
• Akkor elmész? - kérdezte.
• Igen, sajnálom de a legjobb barátnőm holnap utazik el egy évre Francia országba és szeretne bulizni...de megígérem, hogy holnap jövök!
• Megadod a számod?
• Persze. - rámosolyogtam majd számot cseréltünk.
• Kaphatok egy ölelést? - vigyorgott Louis.
• Igen persze gyere ide. - mosolyogtam majd odajött és jó szorosan átölelt. A többieket sem hagytam ki de mikor Niallhez értem valamit éreztem a gyomromban és megtorpantam egy pillanatra és valahogy akaratlanul adtam egy puszit az arcára. Ez nem olyan baráti puszi volt hanem amolyan 'megcsókolnálak de nem ismerlek eléggé' puszi volt. Mikor felemeltem a fejem éreztem, hogy megint elpirulok és láttam, hogy ős is arcszínt változtat. Halottam ahogy Lou húú-hog. Megfordultam és bele boxoltam a vállába majd kimentem a szobából.

Szereplők...

 

Ő itt Anabell a főszereplő. 17 éves. Már nem jár iskolába ugyanis előrehozott éretségiző volt. Önkénteskedni szokott imád festeni és rajzolni. Remek hangja van.

Ők lennének a One Direction. (Liam, Zayn, Harry, Niall, Louis)

Netty a legjobb barátnő. 18 éves kiskoruk óta egybe vannak nőve 

de most elutazik továbbtanulni, de tartják a kapcsolatot.

Chris a nagybátty. Orvos és csak náha van ideje Anabellre de akkor 

mindent mgetesz, hogy boldog legyen.

Relli, Liam barátnője.18 éves imád szórakozni, nagyon jól kijönnek majd Anyvel.

 Ő David. Nagyon jóba lesz Anyvel és a fiúkkal.

4. rész

• Nem is vagyok.
• Nem vagy? - csodálkozott Niall.
• Nem nem az egy barát és kész, de akkor honnan tudod?
• Folyton a telefonodat nézed ami arra utál, hogy hívást vársz vagy sms-t egy fontos embertől különben kikapcsoltad volna hiszen a legjobb barátodról van most szó. Gondoltam anyukádra de aztán láttam a nyakadon lévő lila foltot amit valószínűleg kiszívtak. Persze ez azt is jelenti, hogy csak összejöttél valakivel de aztán feltűnt a nyakláncod amin egy félszív van ebből levettem, hogy komoly a dolog. Azt is észre vettem, hogy rosszul érzed magad a társaságomban és félsz, hogy valami olyat mondj amit utána megbánnál, amiből azt következtetem le, hogy mostanában veszekedtek. Valószínűleg azért mert féltékeny de ebben nem vagyok biztos. - befejeztem majd nagy levegőt vettem és körbenéztem.
• Elmehetnél magánnyomozónak. - álmélkodtak a fiúk.
• Nem vagyok olyan jó csak egyszerűen figyelek a részletekre.
• És igen féltékeny de nem tudom miért és, hogy mit tegyek, régen nem volt ilyen. Tudsz segíteni hiszen te lány vagy? - szinte könyörögve nézett rám.
• Biztos régebben is féltékeny volt csak nem vetted észre, meg gondolom nem is volt annyi rajongótok mint most. Habár nem tudom mennyi van a hangotokhoz mérve több millió lehet. Amit persze senki sem viselne el. Gondold magad az ő helyébe, ha neki lenne annyi fiú rajongója akkor te is féltékeny lennél nem?
• De igen persze és igazad van de mit tegyek? - nézett rám bociszemekkel.
• Vidd el valami romantikus helyre olyanra amire mindig is vágyott csak eddig nem tudote elmenni. Mivel most Niall kórházban lesz egy ideig talán lemondhatnátok a programjaitokat és a maradék idődet rá fordíthatnád, hogy lássa fontos vagy neki. - adtam neki a tanácsokat.
• Köszönöm megint. Majd odajött és átölelt. - Én most akkor megyek ha nem bánjátok remélem holnap is találkozunk. Jobbulást haver! Sziasztok! - még odament barátjához megölelte és elment, így csak ketten maradtunk. Fogtam magam és leültem a székre ami az ágy mellett volt.
• Kérdezhetek valamit? - kérdezte.
• Persze de nem biztos, hogy válaszolok. - mondtam mosolyogva.
• Miért maradtál itt? - a kérdése nagyon meglepett de válaszoltam.
• Azért mert nem akartalak egyedül hagyni.
• Csak ennyi? - éreztem, hogy reménykedik valamiben.
• Igen, vagyis nem. Nem tudom pontosan csak mikor az autóban segítséget kértél akkor azt éreztem, hogy nem hagyhatlak magadra csak ha már teljes biztonságban leszel.
• De most itt vagyok a kórházban és a fiúk is itt vannak vagyis majd nemsokára itt lesznek.
• Azt szeretnéd, hogy elmenjek? - kérdeztem csintalanul.
• Nem dehogy! Azt szeretném, hogy maradj velem egész nap. Azt, hogy egy pillanatra se hagy itt engem, de persze ezt nem kérhetem így csak reménykedni tudok a jelenlétedben.
• Nyugi maradok még, sőt holnap is jövök és ha szeretnéd minden nap eljövök.
• Miután kimentem akkor is találkozhatnánk?
• Igen. - mondtam és éreztem,hogy elpirulok de nem csak én lettem piros hanem ő is. Csak ültünk ott és néztük egymást de bejött Zayn és megzavart minket.

3. rész

• 
  Niall én vagyok az Liam már minden rendben van. - próbált beszélni hozzá mire ő kinyitotta a szemeit és ránézett barátjára.
• Láttam egy angyalt, aki megmentett engem. Azt mondta Anabellnek hívják. - ekkor mindenki rám nézett én pedig elvörösödtem.
• Hát az biztos, hogy megmentett, és szerintem az is, hogy egy angyal csak itt hagyták a többiek mert tudták, hogy szükséged lesz rá. - Zayn mondatára még pirosabb lettem és még egy szempárral gazdagabb ami az arcomat fürkészte. Nem szólalt meg csak nézett engem amit viszonoztam. Elvesztem a kék szemeiben. Majd végül Louis megszólalt.
• Most egymásnak ugrotok mert akkor kimegyünk? - mondta nevetve mire szúrós tekintettel néztem rá.
• Öhm.. én... szólok az orvosnak. - dadogtam össze egy mondatot ami még jó is lett volna ha nem megyek neki az ajtó szélének. Hallottam a nevetést de nem fordultam meg inkább mentem tovább. Megkerestem Christ vissza mentem vele a szobába.
• Szóval Mr. Horan. Én Christopher Jons vagyok az orvosa.
• Jó napot Dr. Úr! Köszönöm, hogy megmentett.
• Igazán nincs mit ez a dolgom és amúgy is az unokahúgomnak köszönje ő talált magára. - mosolyogva rám nézett.
• Köszönöm! - mondta majd elpirult.
• És mikor jöhet haza? - kérdezte Liam.
• Másfél hét a minimum, de ahogy látom jó hatással vannak rá talán még előbb is kiengedhetjük ha minden rendben lesz.
• Hát köszönjük de sajnos nem miattunk ilyen jó kedvű. - kuncogott Harry majd rám mutatott.
• Ó értem. Sajnos ilyen fajta orvosságot nem tudok felírni. - mosolyodott el ő is mire én megint éreztem, hogy változik az arcom színe.
• Ha csak azon múlik be tudok jönni holnap úgyis jövök a kisgyerekekhez rajzórára és az is az emeleten van.
• Tényleg? - kérdezte Niall és a szeme csak úgy csillogott. Elmosolyodtam.
• Gondolom már nincsen rám szükség ha bármi gond lenne szóljanak a nővérnek. Örültem uraim! Viszlát! - azzal ki is ment a helyiségből.
• Miért tanítasz te rajzot? - kérdezte Zayn meglepődve.
• Nem nézed ki belőlem?
• De csak még fiatal vagy. - próbált mentegetőzni.
• Csak egy kis ideig vagyok én mivel a nő aki csinálja beteg lett és Chris megkért, hogy álljak be helyette, én meg örömmel vállaltam.
• Biztos nagyon ügyes vagy – mondta mosolyogva Niall amit viszonoztam. - Srácok éhes vagyok! - nyögte ki mire mindenki elkezdett nevetni kivéve engem.
• Miért olyan vicces? - kérdeztem értetlen fejet vágva.
• Niall minden pillanatban tudna enni csak az gátolja meg, hogy néha aludnia is kell, amit persze szintén imád. Nem is ő lenne ha nem lenne éhes. - nyögte ki mosolyogva Louis.
• Szóval hoztok kaját?
• Lemegyünk Harryvel a Nandosba hozzunk neked is valamit Any?
• Nem kérek semmit köszi.
• Jó akkor mindjárt jövünk. - és abban a pillanatban el is tűntek Louisék.
• Srácok ha nem gond én lemegyek cigizni de sietek. - mondta Zayn mire ránéztem és kezdtem volna beszélni de ő megelőzött.
• Igen, tudom, hogy káros de már rászoktam és legalább segít levezetni a feszültséget.
• Nem ezt akartam mondani, de örülök, hogy tisztában vagy vele mivel szennyezed magad.
• Akkor mit?
• Csak megakartam kérdezni mióta cigizel.
• Hát már egy jó ideje. Na de én megyek. - majd ő is eltűnt. A szobában csend lett és pedig felfigyeltem Liamre aki az ablaknál állt és bámult maga elé.
• Min vesztél össze a barátnőddel? - kérdeztem mire ő ijedten hátranézett.
• Mi?
• Tudod Relli. - mondta Niall.
• Tudom, hogy rá gondolt csak azt nem, hogy honnan tudsz róla? Azt mondtad nem vagy a rajongónk...

2. rész

• Szia! Te lennél a nővér? - kérdezte a göndör hajú srác mosolyogva, mire én felálltam és makogtam valamit.
• Sziasztok! Nem vagyok nővér én csak.... - itt beletúrtam a hajamba elgondolkozva mit is mondhatnék hiszen nem vagyok senkije azt sem tudom mért maradtam. - Én találtam meg őt. A nevem pedig Anabell. - mondtam kicsit zavartan.
• És mi történt rendbe jön Niall? - kérdezte a szőkés barna hajú fiú.
• Hát futottam és hallottam egy nagy zajt. Odamentem és megláttam a kocsit. Megnéztem közelebb mentem mikor észrevettem van benne valaki. Felhívtam a nagybáttyám, hogy küldjön mentőt mivel ő itt orvos és aztán behozták. Azt mondta, hogy eltört három bordája, agyrázkódása van és enyhe belsővérzése de megtettek mindent amit tudtak és rendbe fog jönni. - hadartam el gyorsan mindezt.
• Köszönöm! - mondta és láttam a szemeiben a megkönnyebbülést.
• Nem tettem semmit csak amit kellet. Amúgy ti vagytok a rokonai? - kérdeztem picit meglepetten.
• Nem csak nagyon közeli barátai. - mondta a göndör hajú srác.
• Hadd mutatkozzam be kedves kisasszony! A nevem Louis. A fekete hajú; Zayn, az aggódó képű; Liam és a fürtös; Harry.
• Nagyon örülök.
• Nem is ismersz minket? - kérdezte Liam miközben az ágyhoz sétált és leült barátja mellé.
• Nem bocsi, de mivel egy perce jöttetek be az ajtón talán nem meglepő. - mondtam picit zavart arccal.
• Hát mi egy együttes tagjai vagyunk a nevünk pedig One Direction. - magyarázta Zayn.
• One Direction? - kérdeztem.
• Szóval mégis hallottál rólunk?
• Azt hiszem igen de még nem hallottam a zenéteket.
• Hát akkor ideje bepótolni.
• Majd valamikor máskor talán de szerintem nem azért vagytok itt, hogy énekeljetek hacsak nem Niallnek. - mutattam az ágyon fekvő fiúra.
• Mi értelme lenne ha alszik? - kérdezte Liam.
• Hát ha valaki alszik akkor hallja ami körülötte zajlik csak nem mindig emlékszik. Tehát ha énekeltek azt ő meghallja és talán hamarabb felébred a hangotokra.
• De most is beszélünk mégsem ébred fel. - jegyezte meg Liam egy kicsit bunkón.
• Bocsi csak próbálok segíteni de úgy látom megoldod egyedül is. - vágtam a fejéhez, és elindultam az ajtó felé, de megfogta a karomat.
• Sajnálom, de nagyon félék. Ő a legjobb barátom jó persze itt vannak a fiúk de mégis valahogy ő más jobban megért mint bárki a földön. - láttam az arcán, hogy tényleg nagyon fél és mikor belenéztem a barna szemeibe nem tudtam haragudni rá.
• Tudom mit érzel. A legjobb barátom két éve halt meg. Nem tudták meggyógyítani hiszen rákos volt de ott voltam mellette mindvégig. Nagyon fáj még ma is az elvesztése de Niall meg fog gyógyulni. A legtöbb amit tehetsz érte, hogy fogod a kezét is itt vagy mellette. - éreztem a könnyeimet de nem hagytam lefolyni őket az arcomon.
• Köszönöm. - mondta majd megölelt és visszaült az ágyra.
• Mi is megölelhetünk? - kérdezték egyszerre a többiek mosolyogva.
• Tudjátok még kiskorú vagyok – mondtam mire elkezdtek nevetni még Liam is.
• Mit énekeljünk? - kérdezte mire mindenki meglepődött majd Harry benyögte az egyik számukat a What Makes You Beutiful-t.
• Ja persze Harold mert neked külön szólod van mi? - kérdezte Louis mire elkezdtem nevetni.
• Mi olyan vicces?
• Semmi.
• Akkor a semmin nevetsz?
• Nem hanem Harry nevén és csak mosolyogtam.
• Mi olyan vicces a nevemben? - kérdezte sértődötten.
• Csak régen volt egy Harold nevű papagája Adamnek aki mindig krákogott mint egy varjú.
• Ki az az Adam? - csendült fel Zayn.
• A legjobb barátom volt. - mondtam mire a mosoly eltűnt az arcomról és csend lett. Végül Liam törte meg a hallgatást azzal, hogy elkezdett énekelni.
• You're insecure..... - elém állt és csak énekelt, majd ellökte őt Harry és ő folytatta tovább. Mikor a refrém jött egymás elé álltak mosolyogva és a úgy próbálták komolyra venni az egészet de nem sikerült mert én is nevettem. Meghallhattam Zayn szólóját is majd megint a refrém utána pedig elém állt Harry és ezt énekelte nekem újra. Én csak álltam ott és hallgattam. Csodálkozva néztem, hogy lehetnek ilyen viccesek mégis mikor énekelnek valahogy megváltozik minden. Miután befejezték az utolsó szólamot kérdőn néztek rám.
• Nagyon szép hangotok van.
• Csak ennyi? - kérdezte Louis.
• Gyönyörű hangotok van így jobb? - próbáltam hízelegni.
• Nem! Minden rajongónktól megkapjuk ezeket, szóval.... - mielőtt befejezte volna a szavába vágtam.
• Egy a bökkenő. Én nem vagyok a rajongótok. - mondtam határozottan.
• Mi? Nem vagy az? - kérdezte Harry megrémülve de láttam a mosolyt a szája szélén.
• Nem, nem vagyok de lehetünk barátok is akár. Nem?
• Hát ha neked ez elég. - mondta csintalanul Zayn. Válaszoltam volna de ekkor mindannyian arra lettünk figyelmesek, hogy Niall megszólalt.
• Anygal...láttam egy angyalt... - mondta alig érthetően.

1. rész

Minden egy délelőttel kezdődött. Felvettem a cipőmet teljes futószerelésbe öltöztem ami egy szürke bő nadrágot, egy atlétát és egy kék bő kivágott pólót takart. Összekötöttem a hajam felvettem a cipőmet és elindítottam a zenét a telefonomban. Elindultam ugyan úgy mint minden szerda dél elött az erdő felé kocogni. Már majdnem egy órája csak futottam mikor hallottam valami nagy zajt. Egyből a hang irányába vetem az utat és mikor odaérkeztem megpillantottam egy kocsit ami darabokban hevert az árokban. Odarohantam és észrevettem egy szőke fiút a volán mögött. Kinyitottam az ajtaját és megpróbáltam közelebb férkőzni hozzá.

• Segíts kérlek! - a hangján lehetett hallani az ijedtséget és a fájdalmat.
• Nyugodj meg nem lesz semmi baj a nevem Anabell, mindjárt biztonságban leszel. - Mire kimondtam ő eszméletét vesztette. Elővettem a telefonom és felhívtam Christ a nagybáttyámat.
• Szia. Figyelj futottam és hallottam egy csattanást és mikor ideértem megláttam a kocsit amibe ül egy fiú. Az előbb ájult el szóval küldj gyorsan mentőket.
• Rendben pár perc és ott vannak. - miután befejezte azonnal letette. Gyorsan eltettem a telefonom és megnéztem a pulzusát. Picit lassú volt ami érthető. A mentők hamar odaértek. Kiszedték a fiút a járműből és betették a mentőautóba. Én is beszálltam és velük mentem.

• Mi történt pontosan? - kérdezte az egyik férfi.
• Nem tudom így találtam rá. Futottam de zajt hallotam ezért idejöttem megnézni mi okozta. Mikor megláttam hívtam Christ. - mondtam. A fickó csak bólintott és folytatta a dolgát. Mikor megérkeztünk megpillantottam Christophert és ő kérdőn nézett rám. Bólintottam, hogy nincs semmi bajom erre ő beviharzott a többiekkel a kórházba. Én is utánuk mentem de az autómatákhoz vettem az irányt. Ittam egy forrócsokit amitől picit megnyugodtam. Lassan telt az idő mire végre kijöttek. A rendőrök előbb érték el őket mint én de miután elmentek odamentem én is.
• Na mi történt? Rendbe fog jönni?? - rohamoztam meg a kérdéseimmel nagybáttyám.
• Eltört három bordája, agyrázkódása van és egy enyhe belsővérzése, de mindent megtettünk, most már csak rajta múlik. - mondta egy kis mosolyra húzva a száját.
• Köszönöm. - szorosan átöleltem kifejezve a hálám.
• Igazán nincs mit hiszen ez a dolgom, de nem értem mért aggódsz ennyire érte. Talán ismered? - kérdezte majd eltolt magától.
• Nem, nem ismerem csak valami különös dolgot érzek vele kapcsolatban. Tudom hülyeség hiszen a nevét sem tudom, de mikor odamentem hozzá akkor megkért, hogy segítsek neki és ezért nem hagyhatom, hogy meghaljon. - mondtam mire egy picit elcsuklott a hangom.
• Any! Most már nem esik baja, meg fog gyógyulni. A neve pedig Niall. A rendőrök már a családját is felhívták. - picit megkönnyebbültem a szavai hallatán majd nagy levegőt vettem és újra belekezdtem.
• Mikor fog felébredni?
• Egy-két óra nem tudom pontosan.
• Vele maradhatok?
• Természetesen. A 26B teremben van. De én most megyek mert várnak a betegek. Vigyázz

magadra! Szia! - egy puszit nyomott még a homlokomra és már el is tűnt. Én a kórterem felé

vettem az irányt és közben azon gondolkodtam, hogy, hogy történt a baleset. Beléptem az ajtón és láttam a fiút. Beesett volt az arca, szőke haja pedig kócos volt mégis szépnek találtam. Leültem az ágy melletti székre és csak bámultam magam elé. Legalább fél óráig csak bámultam magam elé mikor megzavartak. Az ajtó kinyílt és négy ijedt arcú fiú lépett be rajta.