10.rész

• Nem is tudom, olyan jó 'más' mármint nem mindenki viselkedne így egy híresség mellett..- mondta majd evett egy nagy falatott az édességből.

• Köszönöm, vagyis nem tudom, hogy most ezt pontosan, hogy gondoltad, de bóknak veszem. - majd én is beletúrtam a tortába.
• Én is így gondoltam....és mivan a barátnőddel? - kérdezte érdeklődve.
• Ööö.. - csak bambultam magam elé értetlenül mire rájöttem, hogy tegnap én mondtam nekik. - Elment..reggel. - szóltam rekedten.
• Nagyon jóban vagytok?
• Igen ő a legjobb barátnőm és most itt hagyott...olyan mintha a testvéredet vesztenéd el, vagyis másnak... - mondtam zavartan.
• Sajnálom..de, hogy érted, hogy másnak? - kíváncsiskodott.
• Én nem vagyok jó viszonyba a báttyámmal, vagyis ez túl finom fogalom.. - mondtam elkeseredetten.
• De azt mondtad, hogy vele költöztetek ide anyukáddal nem? - az arcán az értelmetlenség mutatkozott.
• Igen azt mondtam de az már 4 éve volt. Azóta nagyon sok minden történt és őt már nem láttam majdnem 3 éve. - elkeztem tekergetni a hajamat és közben a a padlót fürkésztem.
• Nagyon rossz lehet, el sem tudom képzelni mi lenne, ha nem beszélnék a testvéremmel vagy akárcsak a fiúkkal, hiszen már őkis a családom.. - mondta majd megfogta a kezemet és a tekintetemet kereste, mire én is ránéztem és csak ültünk ott egy kis ideig egymást nézve mikor kinyílt az ajtó.
• Hellóóóó! - nyitottak be a fiúk.
• Sziasztok! - mondtuk egyszerre majd gyorsan elengedtük egymás kezét, amit Liam észre is vett, de nem szólt semmit.
• ÁÁÁÁÁ – síkított fel Louis mikor meglátta a sütiket. - Tényleg hoztál, azt hittem, hogy csak vicceltél.
• Úgy látszik nem. - mondtam nevetve.
• Meglehet kóstolni? - érdeklődött Zayn. Bólintottam mire mindenki rávetette magát az ágyra és úgy tömték magukba a tortát mintha már egy éve nem ettek volna semmit. Egy picit hátrébb mentem az ágytól, mert nem akartam, hogy fellökjenek. Leültem egy székre és onnan néztem ahogy termelik magukba az édességet.
• Csak nem a hátsómat nézed? - kérdezte komolyan Louis, mire mindenki felnevetett, még ő sem tudta tartani magát.
• Nem, bocsi de láttam már jobbat is. - mondtam mire még jobban elkezdtünk nevetni.
• Na jó. Most megsértődnék, de a süti isteni és félek akkor nem hoznál többet. - válaszolta.
• Még vagy egy órát viccelődtünk és mindenféle értelmetlen dologról beszélgettünk, mikor észrevettem, hogy már kettő óra.
• Nekem mennem kell! - mondtam szomorúan.
• Hova? - kérdezték egyszerre.
• Ide a gyerekekhez rajzot tanítani.
• Mi is mehetünk? - érdeklődött Niall.
• Persze. - vágtam rá egyből mire a fiúk elkezdtek kuncogni.
• De akkor induljunk. - mondtam majd elkezdtem összepakolni a torta maradékát és ráraktam az asztalra.
• Kész vagyunk. - mondták pár perc múlva majd összeszedtem a lapokat és elindultam a terem irányába. Mikor odaértünk nagyon megörültek a gyerekek. Mindenfélét kérdezgettek a fiúktól és nagyon megszerették őket, különösen Louist. Niallnek segítettem leülni egy székre majd szóltam a többieknek is, hogy foglaljanak helyet az asztaloknál. A fiúkat is leültettem majd elkezdtem kiosztani a színezőket, amiket idefele lefénymásoltam. Én is leültem de nem az asztalokhoz hanem egy külön kis székre, Niall mellé. Adtam neki is egy lapot majd én is elkezdtem rajzolni. Néha ránéztem a fiúkra mert több baj volt velük mint a gyerekekkel.
• Any Louis elvette a ceruzámat. - mondta felháborodva Harry.
• Kérd vissza tőle. - mondtam fáradtam mert ez nem az első eset volt. Láttam ahogy küszködnek a ceruzán mire elmosolyodtam.
• Add vissza vagy különben rá..
• Harry! - szóltam. - Itt gyerekek is vannak!
• Tudom! - mondta vigyorogva.
• Akkor meg ne beszélj csúnyán!
• Nem is akartam azt akartam mondani, hogy ráülök a fejére! - mondta majd kinyújtotta a nyelvét.
• Ne törődj velük nagyon zazák. - súgta oda nekem Niall.
• Nyugi már hozzászoktam, habár a gyerekekkel nincsen ennyi baj. - mondtam neki kuncogva. Gyorsan telt az idő. Már fél négy volt mikor befejeztük a rajzolást. A fiúk kaptak néhány művet és cserébe adtak autógrammot. Visszamentünk a kórterembe majd odaadtam a rajzomat Niallnek. Ő volt rajta.
• Ez nagyon szép lett! Köszönöm! - hálálkodott majd adott egy puszit mire elpirultam, de nem csak én.
• Én most már megyek. Eléggé elfáradtam, és még Nettyvel is beszélnem kell. - mondtam bocsánatkérően.
• Jól van. - válaszolt Niall szomorúan. - Holnap is meglátogatsz?
• Bejöhetek, ha szeretnéd.
• Hozzánk nem jössz el? - viccelődött Louis.
• Majd talán máskor. - feleltem.
• Komolyan mondtam.
• Én is. - erre felcsillant a szeme.
• Na akkor én megyek. - felvettem a kabátomat, majd a táskámat és odaléptem Louis-hoz.
• Kaphatok egy ölelést? - néztem rá a szempilláimat rebegtetve.
• Igen ha én meg puszit. - válaszolta csintalanul.
• Jó. - mondtam majd megöleltem és adtam egy puszit az arcára.
• Mi is kérünk. - hallottam egyszerre Zayn és Harry hangját, mire őket is megöleltem és megpusziltam. Mikor Liam elé léptem nem tudtam, hogy megöleljem-e de a kérdésemre megkaptam a választ, mivel átölelt.
• Nyugi nem harapok. - mondta miután elengedett.
• Tudom, csak nem lesz féltékeny a barátnőd?
• Attól, hogy megölellek? - nézett rám barna szemeivel amikben huncut csillogást véltem felfedezni. - Amúgy is tudom, hogy nem vagyok a zsánered. - súgta a fülembe. - Ha szeretnéd beszélek vele, bár kétlem, hogy szükség lenne rá. - folytatta mosolyogva, mire elpirultam.
• Mit mondtál neki? - kérdezte Louis érdeklődve.
• Azt, hogy otthon csak róla beszéltél. - mondta Liam, mire ő, Harry és Zayn elkezdtek nevetni, de én csak pirosabb lettem.
• Ez nem volt szép. - vágta oda Lou sértődötten.
• Na jó, én tényleg megyek. - mondtam sietve mielőtt még paradicsom lesz a fejemből. Oda léptem Niallhöz és őt is megöleltem. Lehet, hogy picit több ideig tartott az ölelkezésünk mint a többi mert Zayn köhögött egyet. Kibontakoztam öleléséből majd adtam egy puszit az arcára, amitől megint színt váltott az arcom. Elindultam az ajtó felé.
• Akkor Szi... - kezdtem, de közbeszólt valaki.
• Várj..van twittered? - érdeklődött Niall.
• Öhm..van vagyis, nem használom, de van mert, Netty nem hagyott nyugton míg nem csinálok. - mondtam mosolyogva. Visszagondolva elég vicces volt.
• És mi a neved?
• A nevem? - kérdeztem értetlenül mire rájöttem, hogy lehet, olyat is ami nem a valódi. - Anabell Flott.
• Baj lenne ha követnélek? - kérdezte szégyenlősen.
• Nem, dehogy. - válaszoltam kedvesen. - Akkor most már tényleg sziasztok! - köszöntem el majd kiléptem a folyosóra. Hazafelé hallgattam a rádiót és énekeltem. Amint beléptem a házba Finom illat fogadott. Chris mát otthon volt és spagetit főzött. Köszöntem neki majd felrohantam az emeletre, hogy bekapcsoljam a gépem. Beléptem skype-ra és már Netty is fent volt. Elmeséltem neki mindent majd felléptem twittere. Hirtelen lett ezer követőm. Megnéztem az adatlapom és láttam, hogy Niall írt. 'Kedves Any! Köszönöm a mai napot csodás volt és a rajzodat kiraktam az ágy fölé. Remélem holnap is meglátogatsz. P.S.: A torta teljesen elfogyott.' Nagyon örültem az üzenet láttán és még válaszoltam is. 'Kedves Niall! Igazán nincs mit, nekem is jól telt a nap. Örülök, hogy ennyire tetszik a rajz és ha minden jól alakul jövök holnap is.' A nap többi részében még Nettyvel beszélgettem elmentem fürdeni. Amint lefeküdtem, a gondolataim megtámadtak. Már majdnem sikerült leküzdenem őket és elaludnom mikor megcsörrent a telefonom. David volt az.

Sziasztok!!

 Tudom nem sokszor jelentkezem de ma megpróbálok új részt felrakni addig is örülnék ha megnéznétek egy most induló blogomat és ha van rá esély másoknak is megemlíthetitek.Persze nem kötelező de örülnék neki.:) 
                                                                          P.S.:Örülnék pár kommentnek:$
Köszönöm!

http://one-love-story-for-you.blogspot.com/

9. rész

Az úton a könnyeimmel vettem fel a harcot. Nem szabad sírnom nem olyan vagyok. Sosem sírok, végkép nem ha látják, most mégis legördült egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem és arra gondoltam, hogy amint hazaérek skype-on beszélünk egész este. Nem adhatom fel erősnek kell maradnom, de akárhányszor belegondoltam, hogy ő másik országban lesz elfogott a gyengeség. Netty a legjobb barátom és az egyetlen személy Chrisen kívül aki maradt nekem. Amint odaértem a kórházhoz vettem egy mély levegőt és felfestettem a szokásos mosolyom. Kivettem a sütiket és a táskámat a csomagtartóból és már indultam is be. Megkerestem nagybáttyám jelezve, hogy itt vagyok majd elindultam a 26B kórterem felé. Az ajtó előtt megálltam egy pillanatra majd lenyomtam a kilincset és bementem. Egyedül volt és aludt. Nem akartam felkelteni ezért halkan letettem a hátizsákom az asztalra majd a tortákat mellé helyeztem. Levettem a sálamat és leültem az ágy melletti székre ahonnan figyeltem halk szuszogását. Legalább negyed óráig csak meredtem magam elé mikor kinyitotta a szemét és rám rám nézett.

• Szia! - mosolygott majd folytatta. - Jobb ébredésem nem is lehetne.
• Szia! - mondtam és én is rámosolyogtam. - Hogy vagy?
• Most már jól.. - kezdte majd értetlen arcomat látva folytatta. - ..reggel nagyon fájt a fejem aztán kaptam valami gyógyszert és azóta aludtam. De mióta vagy itt?
• Nem olyan rég jöttem és örülök, hogy jobban vagy. - majd felálltam és elindultam az asztal felé. - Hoztam neked valamit. -kivettem a dobozokat a zacskóból majd az ágyra raktam.
• Csak nem süti? - csillant fel a szeme.
• De délelőtt gyorsan összedobtam és előre szólók, lehet nem lett olyan finom mint amilyet szerettem volna. - mentegettem magam. Odaadtam neki a csokitorta dobozát és ő kinyitotta.
• Wáó! Ez nagyon jól néz ki! Köszönöm! Gondolom a másikban a répatorta van. - bólintottam egyet és azt is odaadtam neki, hogy nyissa ki. - Azta ez fantasztikus! Louis el fog ájulni. - éreztem, hogy elpirulok a bókjaitól.
• Nem olyan nagy dolog könnyű volt megcsinálni. - mondtam szégyenlősen.
• Könnyű? Olyan mintha a cukrászdából hoztad volna. Na jó befejezem...na és milyen volt a buli? - kérdezte mire én lefagytam. - Tegnap azt mondtad, hogy a barátnőd szeretne bulizni. Vagy nem?
• De igen. Jó volt mindenki teljesen bepiált. - mondtam nevetve.
• Te is ittál? - kérdezte mire felcsillant a szeme.
• Nem én nem iszom. - mondtam komolyan.
• Soha?
• Soha, még újévkor sem. - mondtam mire tátva maradt a szája.
• De 17 éves vagy. Vagy ez valami jó kislány fogadalom? - kérdezte vigyorogva.
• Igen olyasmi. Nincsen jó viszonyom a piával. - láttam, hogy kíváncsi de nem meri megkérdezni az okot. - Az apám alkoholista volt és el kellet költöznünk tőle mert veszélyt jelentett ránk. Kettő voltam mikor Magyarországról ide költöztünk, anyukámmal és a báttyámmal. - a végére elcsuklott a hangom.
• Nagyon sajnálom. - mondta együtt érzően.
• Ne sajnáld! Különben is nem vagy éhes? - tereltem a témát.
• De egy picit....nagyon..
• Akkor eszünk? Mert én éhen halok. - mondtam mire mindketten nevettünk.
• Én bármikor tudok enni... - közölte vigyorogva.
• Mindjárt hozok evőeszközöket. - akartam felállni de visszahúzott.
• Ha gondolod nekem vannak.... - mutatott a kis asztalra az ágy mellett. - az ebédet hozták de nem ettem meg és van kanál meg villa, ha gondolod...persze tudom hülye ötlet... - mondta.
• Nem dehogy szerintem jó ötlet na akkor eszünk? - majd a kezébe nyomtam a villát és beletúrtam a tortába, amit ő is viszonzott.
• Ez nagyon jóó!! - mondta nagyra nyitott szemekkel.
• Örülök ha ízlik. - éreztem, hogy kicsit elpirulok.
• Te olyan más vagy....
• Milyen más? - kérdeztem kissé ilyedten