..

Sziasztok!
Nem részt hoztam csak egy kérést. Tudom, hogy sokáig nem hoztam részt, de nem tudom, hogy tetszik-e mert nem írtok komit. 1 komi is elég vagy a tetszik,elmegy gombok megnyomása is sokat segítene nekem.
Köszönettel: Dream Girl.

10.rész

• Nem is tudom, olyan jó 'más' mármint nem mindenki viselkedne így egy híresség mellett..- mondta majd evett egy nagy falatott az édességből.

• Köszönöm, vagyis nem tudom, hogy most ezt pontosan, hogy gondoltad, de bóknak veszem. - majd én is beletúrtam a tortába.
• Én is így gondoltam....és mivan a barátnőddel? - kérdezte érdeklődve.
• Ööö.. - csak bambultam magam elé értetlenül mire rájöttem, hogy tegnap én mondtam nekik. - Elment..reggel. - szóltam rekedten.
• Nagyon jóban vagytok?
• Igen ő a legjobb barátnőm és most itt hagyott...olyan mintha a testvéredet vesztenéd el, vagyis másnak... - mondtam zavartan.
• Sajnálom..de, hogy érted, hogy másnak? - kíváncsiskodott.
• Én nem vagyok jó viszonyba a báttyámmal, vagyis ez túl finom fogalom.. - mondtam elkeseredetten.
• De azt mondtad, hogy vele költöztetek ide anyukáddal nem? - az arcán az értelmetlenség mutatkozott.
• Igen azt mondtam de az már 4 éve volt. Azóta nagyon sok minden történt és őt már nem láttam majdnem 3 éve. - elkeztem tekergetni a hajamat és közben a a padlót fürkésztem.
• Nagyon rossz lehet, el sem tudom képzelni mi lenne, ha nem beszélnék a testvéremmel vagy akárcsak a fiúkkal, hiszen már őkis a családom.. - mondta majd megfogta a kezemet és a tekintetemet kereste, mire én is ránéztem és csak ültünk ott egy kis ideig egymást nézve mikor kinyílt az ajtó.
• Hellóóóó! - nyitottak be a fiúk.
• Sziasztok! - mondtuk egyszerre majd gyorsan elengedtük egymás kezét, amit Liam észre is vett, de nem szólt semmit.
• ÁÁÁÁÁ – síkított fel Louis mikor meglátta a sütiket. - Tényleg hoztál, azt hittem, hogy csak vicceltél.
• Úgy látszik nem. - mondtam nevetve.
• Meglehet kóstolni? - érdeklődött Zayn. Bólintottam mire mindenki rávetette magát az ágyra és úgy tömték magukba a tortát mintha már egy éve nem ettek volna semmit. Egy picit hátrébb mentem az ágytól, mert nem akartam, hogy fellökjenek. Leültem egy székre és onnan néztem ahogy termelik magukba az édességet.
• Csak nem a hátsómat nézed? - kérdezte komolyan Louis, mire mindenki felnevetett, még ő sem tudta tartani magát.
• Nem, bocsi de láttam már jobbat is. - mondtam mire még jobban elkezdtünk nevetni.
• Na jó. Most megsértődnék, de a süti isteni és félek akkor nem hoznál többet. - válaszolta.
• Még vagy egy órát viccelődtünk és mindenféle értelmetlen dologról beszélgettünk, mikor észrevettem, hogy már kettő óra.
• Nekem mennem kell! - mondtam szomorúan.
• Hova? - kérdezték egyszerre.
• Ide a gyerekekhez rajzot tanítani.
• Mi is mehetünk? - érdeklődött Niall.
• Persze. - vágtam rá egyből mire a fiúk elkezdtek kuncogni.
• De akkor induljunk. - mondtam majd elkezdtem összepakolni a torta maradékát és ráraktam az asztalra.
• Kész vagyunk. - mondták pár perc múlva majd összeszedtem a lapokat és elindultam a terem irányába. Mikor odaértünk nagyon megörültek a gyerekek. Mindenfélét kérdezgettek a fiúktól és nagyon megszerették őket, különösen Louist. Niallnek segítettem leülni egy székre majd szóltam a többieknek is, hogy foglaljanak helyet az asztaloknál. A fiúkat is leültettem majd elkezdtem kiosztani a színezőket, amiket idefele lefénymásoltam. Én is leültem de nem az asztalokhoz hanem egy külön kis székre, Niall mellé. Adtam neki is egy lapot majd én is elkezdtem rajzolni. Néha ránéztem a fiúkra mert több baj volt velük mint a gyerekekkel.
• Any Louis elvette a ceruzámat. - mondta felháborodva Harry.
• Kérd vissza tőle. - mondtam fáradtam mert ez nem az első eset volt. Láttam ahogy küszködnek a ceruzán mire elmosolyodtam.
• Add vissza vagy különben rá..
• Harry! - szóltam. - Itt gyerekek is vannak!
• Tudom! - mondta vigyorogva.
• Akkor meg ne beszélj csúnyán!
• Nem is akartam azt akartam mondani, hogy ráülök a fejére! - mondta majd kinyújtotta a nyelvét.
• Ne törődj velük nagyon zazák. - súgta oda nekem Niall.
• Nyugi már hozzászoktam, habár a gyerekekkel nincsen ennyi baj. - mondtam neki kuncogva. Gyorsan telt az idő. Már fél négy volt mikor befejeztük a rajzolást. A fiúk kaptak néhány művet és cserébe adtak autógrammot. Visszamentünk a kórterembe majd odaadtam a rajzomat Niallnek. Ő volt rajta.
• Ez nagyon szép lett! Köszönöm! - hálálkodott majd adott egy puszit mire elpirultam, de nem csak én.
• Én most már megyek. Eléggé elfáradtam, és még Nettyvel is beszélnem kell. - mondtam bocsánatkérően.
• Jól van. - válaszolt Niall szomorúan. - Holnap is meglátogatsz?
• Bejöhetek, ha szeretnéd.
• Hozzánk nem jössz el? - viccelődött Louis.
• Majd talán máskor. - feleltem.
• Komolyan mondtam.
• Én is. - erre felcsillant a szeme.
• Na akkor én megyek. - felvettem a kabátomat, majd a táskámat és odaléptem Louis-hoz.
• Kaphatok egy ölelést? - néztem rá a szempilláimat rebegtetve.
• Igen ha én meg puszit. - válaszolta csintalanul.
• Jó. - mondtam majd megöleltem és adtam egy puszit az arcára.
• Mi is kérünk. - hallottam egyszerre Zayn és Harry hangját, mire őket is megöleltem és megpusziltam. Mikor Liam elé léptem nem tudtam, hogy megöleljem-e de a kérdésemre megkaptam a választ, mivel átölelt.
• Nyugi nem harapok. - mondta miután elengedett.
• Tudom, csak nem lesz féltékeny a barátnőd?
• Attól, hogy megölellek? - nézett rám barna szemeivel amikben huncut csillogást véltem felfedezni. - Amúgy is tudom, hogy nem vagyok a zsánered. - súgta a fülembe. - Ha szeretnéd beszélek vele, bár kétlem, hogy szükség lenne rá. - folytatta mosolyogva, mire elpirultam.
• Mit mondtál neki? - kérdezte Louis érdeklődve.
• Azt, hogy otthon csak róla beszéltél. - mondta Liam, mire ő, Harry és Zayn elkezdtek nevetni, de én csak pirosabb lettem.
• Ez nem volt szép. - vágta oda Lou sértődötten.
• Na jó, én tényleg megyek. - mondtam sietve mielőtt még paradicsom lesz a fejemből. Oda léptem Niallhöz és őt is megöleltem. Lehet, hogy picit több ideig tartott az ölelkezésünk mint a többi mert Zayn köhögött egyet. Kibontakoztam öleléséből majd adtam egy puszit az arcára, amitől megint színt váltott az arcom. Elindultam az ajtó felé.
• Akkor Szi... - kezdtem, de közbeszólt valaki.
• Várj..van twittered? - érdeklődött Niall.
• Öhm..van vagyis, nem használom, de van mert, Netty nem hagyott nyugton míg nem csinálok. - mondtam mosolyogva. Visszagondolva elég vicces volt.
• És mi a neved?
• A nevem? - kérdeztem értetlenül mire rájöttem, hogy lehet, olyat is ami nem a valódi. - Anabell Flott.
• Baj lenne ha követnélek? - kérdezte szégyenlősen.
• Nem, dehogy. - válaszoltam kedvesen. - Akkor most már tényleg sziasztok! - köszöntem el majd kiléptem a folyosóra. Hazafelé hallgattam a rádiót és énekeltem. Amint beléptem a házba Finom illat fogadott. Chris mát otthon volt és spagetit főzött. Köszöntem neki majd felrohantam az emeletre, hogy bekapcsoljam a gépem. Beléptem skype-ra és már Netty is fent volt. Elmeséltem neki mindent majd felléptem twittere. Hirtelen lett ezer követőm. Megnéztem az adatlapom és láttam, hogy Niall írt. 'Kedves Any! Köszönöm a mai napot csodás volt és a rajzodat kiraktam az ágy fölé. Remélem holnap is meglátogatsz. P.S.: A torta teljesen elfogyott.' Nagyon örültem az üzenet láttán és még válaszoltam is. 'Kedves Niall! Igazán nincs mit, nekem is jól telt a nap. Örülök, hogy ennyire tetszik a rajz és ha minden jól alakul jövök holnap is.' A nap többi részében még Nettyvel beszélgettem elmentem fürdeni. Amint lefeküdtem, a gondolataim megtámadtak. Már majdnem sikerült leküzdenem őket és elaludnom mikor megcsörrent a telefonom. David volt az.

Sziasztok!!

 Tudom nem sokszor jelentkezem de ma megpróbálok új részt felrakni addig is örülnék ha megnéznétek egy most induló blogomat és ha van rá esély másoknak is megemlíthetitek.Persze nem kötelező de örülnék neki.:) 
                                                                          P.S.:Örülnék pár kommentnek:$
Köszönöm!

http://one-love-story-for-you.blogspot.com/

9. rész

Az úton a könnyeimmel vettem fel a harcot. Nem szabad sírnom nem olyan vagyok. Sosem sírok, végkép nem ha látják, most mégis legördült egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem és arra gondoltam, hogy amint hazaérek skype-on beszélünk egész este. Nem adhatom fel erősnek kell maradnom, de akárhányszor belegondoltam, hogy ő másik országban lesz elfogott a gyengeség. Netty a legjobb barátom és az egyetlen személy Chrisen kívül aki maradt nekem. Amint odaértem a kórházhoz vettem egy mély levegőt és felfestettem a szokásos mosolyom. Kivettem a sütiket és a táskámat a csomagtartóból és már indultam is be. Megkerestem nagybáttyám jelezve, hogy itt vagyok majd elindultam a 26B kórterem felé. Az ajtó előtt megálltam egy pillanatra majd lenyomtam a kilincset és bementem. Egyedül volt és aludt. Nem akartam felkelteni ezért halkan letettem a hátizsákom az asztalra majd a tortákat mellé helyeztem. Levettem a sálamat és leültem az ágy melletti székre ahonnan figyeltem halk szuszogását. Legalább negyed óráig csak meredtem magam elé mikor kinyitotta a szemét és rám rám nézett.

• Szia! - mosolygott majd folytatta. - Jobb ébredésem nem is lehetne.
• Szia! - mondtam és én is rámosolyogtam. - Hogy vagy?
• Most már jól.. - kezdte majd értetlen arcomat látva folytatta. - ..reggel nagyon fájt a fejem aztán kaptam valami gyógyszert és azóta aludtam. De mióta vagy itt?
• Nem olyan rég jöttem és örülök, hogy jobban vagy. - majd felálltam és elindultam az asztal felé. - Hoztam neked valamit. -kivettem a dobozokat a zacskóból majd az ágyra raktam.
• Csak nem süti? - csillant fel a szeme.
• De délelőtt gyorsan összedobtam és előre szólók, lehet nem lett olyan finom mint amilyet szerettem volna. - mentegettem magam. Odaadtam neki a csokitorta dobozát és ő kinyitotta.
• Wáó! Ez nagyon jól néz ki! Köszönöm! Gondolom a másikban a répatorta van. - bólintottam egyet és azt is odaadtam neki, hogy nyissa ki. - Azta ez fantasztikus! Louis el fog ájulni. - éreztem, hogy elpirulok a bókjaitól.
• Nem olyan nagy dolog könnyű volt megcsinálni. - mondtam szégyenlősen.
• Könnyű? Olyan mintha a cukrászdából hoztad volna. Na jó befejezem...na és milyen volt a buli? - kérdezte mire én lefagytam. - Tegnap azt mondtad, hogy a barátnőd szeretne bulizni. Vagy nem?
• De igen. Jó volt mindenki teljesen bepiált. - mondtam nevetve.
• Te is ittál? - kérdezte mire felcsillant a szeme.
• Nem én nem iszom. - mondtam komolyan.
• Soha?
• Soha, még újévkor sem. - mondtam mire tátva maradt a szája.
• De 17 éves vagy. Vagy ez valami jó kislány fogadalom? - kérdezte vigyorogva.
• Igen olyasmi. Nincsen jó viszonyom a piával. - láttam, hogy kíváncsi de nem meri megkérdezni az okot. - Az apám alkoholista volt és el kellet költöznünk tőle mert veszélyt jelentett ránk. Kettő voltam mikor Magyarországról ide költöztünk, anyukámmal és a báttyámmal. - a végére elcsuklott a hangom.
• Nagyon sajnálom. - mondta együtt érzően.
• Ne sajnáld! Különben is nem vagy éhes? - tereltem a témát.
• De egy picit....nagyon..
• Akkor eszünk? Mert én éhen halok. - mondtam mire mindketten nevettünk.
• Én bármikor tudok enni... - közölte vigyorogva.
• Mindjárt hozok evőeszközöket. - akartam felállni de visszahúzott.
• Ha gondolod nekem vannak.... - mutatott a kis asztalra az ágy mellett. - az ebédet hozták de nem ettem meg és van kanál meg villa, ha gondolod...persze tudom hülye ötlet... - mondta.
• Nem dehogy szerintem jó ötlet na akkor eszünk? - majd a kezébe nyomtam a villát és beletúrtam a tortába, amit ő is viszonzott.
• Ez nagyon jóó!! - mondta nagyra nyitott szemekkel.
• Örülök ha ízlik. - éreztem, hogy kicsit elpirulok.
• Te olyan más vagy....
• Milyen más? - kérdeztem kissé ilyedten

8.rész

Reggel arra keltem, hogy Chris küldött egy sms-t. Nagy nehezen felkeltem és megnéztem az üzenetet; -Szia Any! Nem akarlak zavarni csak szólok, hogy már bent vagyok és persze sok sikert szeretnék kívánni az egyetemhez Anettnak!- visszaírtam neki, hogy átadom és csak nem hazudhattam neki...ránéztem alvó barátnőmre és elmosolyodtam majd kimásztam az ágyból és nekifutásból ráugrottam.

• Áúú! - üvöltött fel hangosan majd lelökött magáról. - Te meg mi a fené....Áúúú.... - nyögte ki majd a fejéhez nyúlt.
• Csak nem fájt? - elkezdtem kuncogni.
• Nem dehogyis csak az egyik vesémet rúgtad le... - nyúlt az oldalához. - és a fejem szétrobban...kell egy kávé MOST! - mondta miközben majdnem röhögtem. - Nem vicces..
• De az nem kellett volna inni. - válaszoltam viháncolva.
• Nem kellet volna rám ugrani..de amúgy hány óra van egyáltalán? - megnéztem a telefonom majd válaszoltam.
• Fél 9. Mikor indul a gép? Ja Chris sok sikert kíván a nyárra meg az egyetemre.
• Köszönöm neki. - mosolyodott el. Ő is nagyon szerette hiszen sok mindent köszönhetünk neki. - Negyed egykor indul a gép. Ugye elkísérsz? - kérdezte nagy boci szemekkel.
• Persze, hogy el....a fenébe.. - szóltam el magam.
• Mi a baj? - kérdezte ijedt arccal.
• Megígértem Niallnek, hogy sütök neki sütit. - túrtam a hajamba.
• Milyet olyan csokisat? Elakarod csábítani? - kérdezte kíváncsian, mire hozzávágtam egy párnát.
• Figyelj én most hazamegyek és nekiállok sütni és még a gyerekeknek is készítek rajzot amit lefénymásolok és kifesthetnek...de ott leszek háromnegyed 12-re a repülőtéren rendben? - kérdeztem reménykedve, hogy nem sértem meg.
• Jó persze úgyis még rendbe kell magam szedni meg el kell köszönnöm a többiektől. - azzal összeszedtem a tegnapi ruháimat és lementünk a földszintre.
• A ruhát tartsd meg úgyse szeretem ezt a fazont. - mondta mosolyogva majd megölelt.
• Köszönöm. Akkor nemsokára találkozunk. Szia! - majd elindultam a kocsim felé és beszálltam. Még intettem egyet utána elindultam. Mikor a ház elé értem gyorsan bementem remélve nem vesz észre senki. Miután becsuktam az ajtót mindent ledobáltam a nappaliba utána elmentem kezet mosni és felfogni a hajam majd neki álltam sütni. Felvettem a kötényem és neki álltam szorgoskodni. Hamar kész lettem a csokis süti tésztájával majd beraktam a sütőbe és rögtön elkezdtem a répásat. Mire kész lettem azzal is kivettem a másikat a és beraktam a helyére. Gyorsan összeraktam a krémet mindkettőhöz majd elkezdtem felkenni az elsőre. Kivettem a répatortát majd elkezdtem bajlódni azzal is. Az előbbinek fekete míg az utóbbinak fehér réteg került a tetejére. Szórtam minkettőre kis cukordarabokat. A csokisra pirosat a másikra pedig narancssárgát. Nagyon tetszett a végeredmény. Beraktam őket egy-egy tartóba majd gyorsan levettem a köpenyem és átrohantam a nappaliba a cuccaimért. Háromnegyed 11-et mutatott a telefonom kijelzője ami azt jelentette, hogy még volt több mint fél órám készülni mivel a repülőtérre 20 perc-re volt. Felmentem az emeletre és előhalásztam egy kék szakadt nadrágot alá egy fekete harisnyát, egy rózsaszín bő pólót amin fekete felirat és fehér szívek pompáztak és egy egyszerű fehérneműt. Bementem a fürdőmbe, bedobtam az előzőesti ruháimat a szennyes tartóba majd beálltam a zuhany alá. Nagyon jó érzés volt a forró víz alatt állni de sietnem kellet ezért elzártam majd kimásztam a tükör elé. Megtörölköztem majd magamra kaptam a ruháimat. A hajamat megszárítottam és kiengedve hagytam. Felvettem a kedvenc nyakláncaimat amik egy kis maciból egy kulcsból és egy órából álltak. A jobb kezemre felvettem a Nettytől kapott karkötőmet amin sok medál díszelgett. A másikra pedig minden -féle innen-onnan szerzett karperecet raktam. Mikor úgy gondoltam kész vagyok visszamentem a szobámba és rajzoltam egy rétet amin sok fa, virág és nyuszi volt. Egész jóra sikerült így beraktam a hátizsákomba a többi rajzos dologgal együtt majd összeszedtem a személyes dolgaimat és azokat is bepakoltam. Benéztem az ágy alá és kiszedtem a képet amit Anettnak csináltam még egy hete. Egy A/2-es keret, amiben egy montázs volt. Rengeteg képet és rajzot raktam rá, Minden fontos pillanatot megőrzött egészen mostanáig. Mikor ránéztem az egyik fotóra elszomorodtam mert anyukámmal voltunk rajta miközben sütünk. Tőle örököltem ez iránti szeretetemet. Gyorsan rendbe tettem a gondolataimat, felkaptam a táskám és a képet majd elindultam a lépcső felé. Mikor leértem letettem a bejárati ajtó melletti kis szekrényre a cuccokat majd a konyhából kihoztam a sütiket és azokat is ráhelyeztem. Felvettem a kedvenc vastag pulcsimat ami szürke és kék volt majd lazán a nyakam köré tekertem a hozzáillő szürke sálamat. Beraktam egy nagy szatyorba a tortákat majd a táskámmal együtt megfogtam és a kulcsokért nyúltam. A hónom alá tettem a képet és úgy indultam el. Bezártam az ajtót majd a kocsi felé indultam. Felnyitottam a csomagtartót, beraktam a cuccokat és beültem előre. Bekapcsoltam a rádiót és indultam is. Háromnegyed után két perccel értem oda majd kimásztam a kocsiból, kiszedtem az ajándékot és telefonom majd megkerestem Nettyéket. Nem igazán igazodtam ki, ezért úgy döntöttem felhívom, de pont akkor kiabált utánam.
• Szia! Itt vagyunk! - megfordultam és odasiettem. A nyakamba ugrott amitől majdnem elestem.
• Sziasztok! Köszöntem a szüleinek és a báttyának majd felé fordultam. - Tudom, hogy nem valami nagy dolog de csináltam neked egy montázst a közös pillanatainkról.... - azzal odaadtam neki majd mindenki rámeredt. Nem szólt semmit amitől megijedtem, de utána láttam, hogy elmosolyodott és legördült egy könnycsepp az arcán. - Ennyire nem tetszik? - kérdeztem nevteve.
• Ez..ez...köszönöm. - mondta majd a nyakamba borult. Éreztem ahogy próbálja visszafojtani a sírárt de nem sok sikerrel, amire én is könnyezni kezdtem, de nem hagytam lefolyni az arcomon. - Nagyon sokat jelent nekem..
• Ne sírj nem olyan nagy dolog...nem örökre mész el és amúgy is folyton hívjuk egymást meg skype-olunk.
• Tudom...de mit fogsz nélkülem te kezdeni itt hiszen pont most találsz egy srácot..
• Pontosabban kettőt.. - fejeztem be a mondatát.
• David? - kérdezte értetlenül.
• Igen elkérte a számom.
• Pont ilyenkor kell elmennem nekem is...de mindent elfogsz mesélni! - parancsolt rám mire mindketten nevettünk. ~Öt perc múlva bezárjuk a kapukat~ szólalt meg egy hang a mikrofonban amire mindketten jobban szorítottuk egymást. Megtöröltem a szemem majd eltoltam magamtól és a szemébe néztem.
• Figyelj Netty! - kezdtem bele mire elkomolyodott. - Ugye tudod, hogy én még soha nem hazudtam neked? - értetlenül bólintott én meg folytattam – Most sem szeretnék....Te vagy az egyetlen ember akit annyira szeretek mint Christ, olyan vagy mintha a testvérem lennél sőt annál is több... - mikor befejeztem nagy levegőt vettem és éreztem, hogy újra átölel.
• Ajj, most nézd meg mit csináltál...elkenem miattad a sminkem. - mondta mosolyogva majd el lépett tőlem és folytatta. - Ugye tudod, hogy te is olyan vagy nekem mindtha a testvérem lennél? - bólintottam majd odafordult báttyához.
• Szia báttyus...nagyon hiányozni fogsz. - mondta majd őt is átölelte.
• Persze te is nekem húgi! - mondta majd nyomott egy puszit a homlokára. Be kell vallanom nagyon rossz volt nézni ezt a jelenetet mivel az én báttyámat évek óta nem láttam.
• Anyu, Apu nagyon szeretlek titeket nagyon fogtok hiányozni... - majd őket is szorosan átölelte. ~Egy perc múlva bezárjuk a kapukat~ szólalt meg ismét a hang, mire Netty megint odajött hozzám és átölelt. Olyan szorosan mintha ezen múlna az élete, de ő mindig is ilyen volt. Ezt nagyon szerettem benne, hogy nem félt kimutatni az érzelmeit pedig elég sok fajta volt..
• Na jó, akkor én most megyek.. - elengedett és elindult a jegyszedő nő felé – nagyon szeretlek titeket. Sziasztok! - mondta majd el is tűnt a bejáratnál. Még megnézetem ahogy felszáll a gépre utána elköszöntem és siettem a kórházba.

7. rész

• Szia! Leülhetek? - kérdezte mire összerezzentem. - Bocsi nem akartalak megijeszteni!
• Semmi baj, de mit keresel itt tudtommal lent van a parti vagy nem tetszik? - néztem rá értetlenül.
• Ugyanezt kérdezhetném tőled is. - mondta majd felvonta a szemöldökét.
• Én kérdeztem előbb. - vágtam vissza mosolyogva, mire leült mellém.
• De egész jó, csak nem találtalak és azt hittem hazamentél. Megkérdeztem egy csomó embert mire valaki azt mondta, hogy itt leszel fent. - nyögte ki végül kissé zavarban.
• Bocsi, hogy befoglaltam a szobádat de a többiben mind voltak.
• Nem gáz, de ennyire rossz bulit hoztam össze? - kérdezte mosolyogva.
• Nem dehogy is csak nem ismerek senkit Nettyn és rajtad kívül és még ti is eltűntetek. - válaszoltam viszonozva a mosolyát.
• Igen ő eléggé beleélte magát, de én itt vagyok és akár táncolhatnánk is. - közölte mire felcsillant a szeme.
• Hol szeretnél táncolni csak mert én jobban szeretem ezeket a zenéket. - mutattam a TV-re.
• Szerintem ez is jó. Legalább nem látják a zseniális tánctudásomat. - erre mindketten elkezdtünk nevetni majd ő felállt és nyújtotta a kezét amit megfogtam és belevágtunk a riszálásba. Volt amikor eljátszottuk, hogy tangózunk és olyan is amikor teljes hangerővel kiabáltuk a szöveget. Nagyon jól éreztünk magunkat, majd jött egy lassú szám és egy pillanatra mindketten megálltunk majd megfogta a kezem és a derekamra helyezte a kezét. Nem ellenkeztem ezért elkezdtünk 'keringőzni' amit ha meglátott volna valaki biztos egy óráig röhög. A dal közepe fele megállt amit én nem értettem, majd kérdőn néztem nagy barna szemeibe amire ő is csak nézett. Ott álltunk és fürkésztünk egymás tekintetét amikor közelebb hajolt és megpróbált megcsókolni de én eltoltam magamtól.
• Sajnálom nem akartam! - mentegetőzött.
• Ne sajnáld nem csináltál semmit...
• De akkor is hülye vagyok, hiszen te nem akarsz tőlem semmit én meg azt hittem, hogy van esélyem. - az arcán csalódottságot vettem észre.
• Figyelj nem erről van szó csak egyszerűen nem tudom mit érezhetnék irántad mikor még nem is beszélgettünk.
• Vagyis akkor lenne lehetőségem? - a szemei újra felcsillantak.
• Igen. - mosolyogtam rá.
• Akkor lenne kedved beülni egy kávéra valamikor? - kérdezte boldogan.
• Persze majd megbeszéljük de most szerintem inkább menjünk le megnézni Nettyt.
• Már biztos kiütötte magát.
• Igen az biztos. Legalább az úton tud pihenni. - mindketten elmosolyodtunk belegondolva mi lehet lent, majd lekapcsoltuk a TV-t és elindultunk a földszint felé. Mikor leértünk már majdnem mindenki a földön fetrengett. Nagy nehezen megtaláltuk a barátnőmet. Az ötlet, hogy gyalog jöjjünk most nem tűnt olyan ésszerűnek mivel nekem kell hazavinnem őt, de David felajánlotta, hogy elvisz minket. Megfogtuk és beraktuk a kocsi hátsó ülésére, majd beszálltunk előre és elindultunk. Két perc alatt oda értünk. Dav segített még bevinni a házba majd elkérte a számom és megölelt. Nagyon hálás voltam neki, hogy segített ugyanakkor bűntudatom volt hiszen nem sokára megyek vissza Niallhöz, ezért kiszabadítottam magam öleléséből és elköszöntem tőle. Nem akartam nagyon ezzel foglalkozni, mert akkor nem aludtam volna egész este, ezért nagy nehezen felvittem és befektettem részeg barátnőm az ágyba. Gyorsan betakartam és én is lefeküdtem mellé majd pár perc múlva az álmok birodalmába léptem.

6. rész

Mikor kiléptem a kórházból eszembe jutott, hogy nincs nálam pénz így visszarohantam megkeresni Christ. Kértem tőle és elmondtam neki, hogy hova megyek majd fogtam egy taxit és hazamentem. Felmentem a szobámba elővettem néhány ruhát és elmentem zuhanyozni mivel még mindig a futós szerelésemben voltam. A zuhany alatt gondolkoztam a délelőttön. Meglepődtem magamon hiszen amikor Niallre gondoltam valami furcsa érzésem támadt. Nem tudtam eldönteni mi de azt tudtam, hogy holnap újra látnom kell. Már vagy fél órája csak törtem a fejem az érzéseimen mikor észrevettem, hogy szinte égeti a bőrömet a meleg víz. Nagy nehezen elzártam a csapot és elkezdtem készülődni. A hajamat kifésültem és hagytam, hogy a vállamra terüljön. Felvettem egy kék farmert és egy egyszerű zöld pólót. Nem akartam kiöltözni hiszen nem tudom, hogy hova megyünk majd maximum kérek Anettől. Elővettem egy táskát és belepakoltam a legfontosabbakat. Lementem, felvettem a cipőmet és a kocsimhoz vettem az irányt. Beültem és meg sem álltam Nettyig. Mikor a ház előtt voltam dudáltam egyet és már ki is jött, arcán egy hatalmas vigyorral.

• Wááááá... - elkezdett sikítani majd a nyakamba ugrott.
• Nyugi Anett megsüketülök! - mondtam majd arrébb löktem és a fülemhez nyúltam.
• Bocsi csak annyira örülök. Már nagyon várom az utat, főleg mert a nagyi szomszédja, tudod az a helyes srác, nemrég szakított a barátnőjével.
• Igen tudom, és remélem sikerül megismerni. - kacsintottam rá.
• Na és mi dolgod volt? - kérdezte mire én elmeséltem neki a délelőttömet. Mikor befejeztem láttam az örömöt és egyben a döbbentséget az arcán.
• Na és neked tetszik? - kérdezte csintalanul.
• Nem, vagyis nem tudom. Nagyon aranyos és megbeszéltem vele, hogy holnap benézek.
• Szóval akkor randiztok? - a szeme csillogott.
• Elég nehéz lenne mivel egy kórházban fekszik. Ez inkább amolyan beteglátógatós...
• Randi! - vágta rá a mondatomat befejezve.
• Na de mit csinálunk ma? - próbáltam terelni a témát.
• Először is kifestelek, mivel tudom, hogy te nem fogod saját magadat és nem ellenkezhetsz! Másodszor kiöltözünk és elmegyünk házibuliba. - egy csíntalan mosolyra húzta a száját.
• Ki szervezett bulit, hiszen szerda van? - kérdeztem meglepetten mire az a mosoly még nagyobb lett.
• David...
• De tudod, hogy én nem ismerem annyira őt!?
• Igen persze de ő megakar téged, habár most már kétlem, hogy lenne esélye, mivel vár a barátod. - mondta majd vigyorogni kezdett.
• Ő nem a barátom! - jelentettem ki határozottan.
• Jó rendben, de akkor táncolnod is kell ha már nincs pasid!
• Oké, de azt ne várd el, hogy igyak.
• Persze, hogy nem ihatsz! Valakinek haza is kell vinnie engem 4-re.
• Oh köszönöm. - majd összefontam a karomat és kinyújtottam a nyelvem. A nap többi része

azzal telt, hogy elkészültünk. Háromszor kezdte újra a sminkem, mert mindig elkentem. A végeredményen mindketten meglepődtünk. Nagyon jól néztünk ki. Mindketten piros ruhát vettünk fel csak az övé mini volt az enyém pedig amolyan koktélruha jellegű amit feldobtak a fekete magassarkúk. A hajunk ki volt engedve és a sminkünk is hasonlított csak az enyém lazábbra készült. Mikor mindennel végeztünk elindultunk Davidhez, aki csak két sarokra lakott így gyalog mentünk. Amikor megérkeztünk olyan 11 fele volt. Becsöngettünk és kinyitotta az ajtót. Látszott rajta, hogy már megalapozta az estéjét.

• Sziasztok nagyon jól néztek ki! - mondta miközben végigmért minket.

• Köszi te is. - válaszolt Netty majd bementünk. A buli már ment. Mikor körbenéztem

észrevettem, hogy barátnőm már el is tűnt mellőlem. Nem láttam senkit akit ismerek így elindultam a konyha felé keresni valami üdítőt. Nagy szerencsémre nem sokan voltak ott így könnyű dolgom volt. Találtam almalevet amit fogtam és kitöltöttem egy pohárba. Nem igazán éreztem jól magam ezért felmentem az emeletre. Benéztem az összes szobába ami mellett elhaladtam de mind foglalt volt. Odaértem az utolsóhoz és nem volt benne senki így gyorsan bementem oda. Hamar rájöttem, hogy az David szobája. Nagyon tetszett. Az ágyon kék takaró és párnák voltak míg a falakat zöld borította be. Bekapcsoltam a TV-t és leültem az íróasztal előtt lévő székre. Megkerestem a zenecsatornát és egy idő után elkezdtem táncolni. Majdnem kiöntöttem az innivalómat ezért jobbnak láttam anélkül folytatni. Vagy 15 számot végighallgattam mikor egy ismerős szövegre figyeltem fel. Megálltam egy helyben és csak meredtem a képernyőre. Niall bandája ment, azzal a számmal amit énekeltek nekem. Nagyon tetszett a klip. Furcsa volt őket viszont látni a TV-ben. Amint vége lett leültem az ágyra. Magam elé bámultam miközben ezernyi gondolat járt a fejemben. Annyira kikapcsoltam, hogy észre sem vettem Davidet bejönni a szobába.