4. rész

• Nem is vagyok.
• Nem vagy? - csodálkozott Niall.
• Nem nem az egy barát és kész, de akkor honnan tudod?
• Folyton a telefonodat nézed ami arra utál, hogy hívást vársz vagy sms-t egy fontos embertől különben kikapcsoltad volna hiszen a legjobb barátodról van most szó. Gondoltam anyukádra de aztán láttam a nyakadon lévő lila foltot amit valószínűleg kiszívtak. Persze ez azt is jelenti, hogy csak összejöttél valakivel de aztán feltűnt a nyakláncod amin egy félszív van ebből levettem, hogy komoly a dolog. Azt is észre vettem, hogy rosszul érzed magad a társaságomban és félsz, hogy valami olyat mondj amit utána megbánnál, amiből azt következtetem le, hogy mostanában veszekedtek. Valószínűleg azért mert féltékeny de ebben nem vagyok biztos. - befejeztem majd nagy levegőt vettem és körbenéztem.
• Elmehetnél magánnyomozónak. - álmélkodtak a fiúk.
• Nem vagyok olyan jó csak egyszerűen figyelek a részletekre.
• És igen féltékeny de nem tudom miért és, hogy mit tegyek, régen nem volt ilyen. Tudsz segíteni hiszen te lány vagy? - szinte könyörögve nézett rám.
• Biztos régebben is féltékeny volt csak nem vetted észre, meg gondolom nem is volt annyi rajongótok mint most. Habár nem tudom mennyi van a hangotokhoz mérve több millió lehet. Amit persze senki sem viselne el. Gondold magad az ő helyébe, ha neki lenne annyi fiú rajongója akkor te is féltékeny lennél nem?
• De igen persze és igazad van de mit tegyek? - nézett rám bociszemekkel.
• Vidd el valami romantikus helyre olyanra amire mindig is vágyott csak eddig nem tudote elmenni. Mivel most Niall kórházban lesz egy ideig talán lemondhatnátok a programjaitokat és a maradék idődet rá fordíthatnád, hogy lássa fontos vagy neki. - adtam neki a tanácsokat.
• Köszönöm megint. Majd odajött és átölelt. - Én most akkor megyek ha nem bánjátok remélem holnap is találkozunk. Jobbulást haver! Sziasztok! - még odament barátjához megölelte és elment, így csak ketten maradtunk. Fogtam magam és leültem a székre ami az ágy mellett volt.
• Kérdezhetek valamit? - kérdezte.
• Persze de nem biztos, hogy válaszolok. - mondtam mosolyogva.
• Miért maradtál itt? - a kérdése nagyon meglepett de válaszoltam.
• Azért mert nem akartalak egyedül hagyni.
• Csak ennyi? - éreztem, hogy reménykedik valamiben.
• Igen, vagyis nem. Nem tudom pontosan csak mikor az autóban segítséget kértél akkor azt éreztem, hogy nem hagyhatlak magadra csak ha már teljes biztonságban leszel.
• De most itt vagyok a kórházban és a fiúk is itt vannak vagyis majd nemsokára itt lesznek.
• Azt szeretnéd, hogy elmenjek? - kérdeztem csintalanul.
• Nem dehogy! Azt szeretném, hogy maradj velem egész nap. Azt, hogy egy pillanatra se hagy itt engem, de persze ezt nem kérhetem így csak reménykedni tudok a jelenlétedben.
• Nyugi maradok még, sőt holnap is jövök és ha szeretnéd minden nap eljövök.
• Miután kimentem akkor is találkozhatnánk?
• Igen. - mondtam és éreztem,hogy elpirulok de nem csak én lettem piros hanem ő is. Csak ültünk ott és néztük egymást de bejött Zayn és megzavart minket.

3. rész

• 
  Niall én vagyok az Liam már minden rendben van. - próbált beszélni hozzá mire ő kinyitotta a szemeit és ránézett barátjára.
• Láttam egy angyalt, aki megmentett engem. Azt mondta Anabellnek hívják. - ekkor mindenki rám nézett én pedig elvörösödtem.
• Hát az biztos, hogy megmentett, és szerintem az is, hogy egy angyal csak itt hagyták a többiek mert tudták, hogy szükséged lesz rá. - Zayn mondatára még pirosabb lettem és még egy szempárral gazdagabb ami az arcomat fürkészte. Nem szólalt meg csak nézett engem amit viszonoztam. Elvesztem a kék szemeiben. Majd végül Louis megszólalt.
• Most egymásnak ugrotok mert akkor kimegyünk? - mondta nevetve mire szúrós tekintettel néztem rá.
• Öhm.. én... szólok az orvosnak. - dadogtam össze egy mondatot ami még jó is lett volna ha nem megyek neki az ajtó szélének. Hallottam a nevetést de nem fordultam meg inkább mentem tovább. Megkerestem Christ vissza mentem vele a szobába.
• Szóval Mr. Horan. Én Christopher Jons vagyok az orvosa.
• Jó napot Dr. Úr! Köszönöm, hogy megmentett.
• Igazán nincs mit ez a dolgom és amúgy is az unokahúgomnak köszönje ő talált magára. - mosolyogva rám nézett.
• Köszönöm! - mondta majd elpirult.
• És mikor jöhet haza? - kérdezte Liam.
• Másfél hét a minimum, de ahogy látom jó hatással vannak rá talán még előbb is kiengedhetjük ha minden rendben lesz.
• Hát köszönjük de sajnos nem miattunk ilyen jó kedvű. - kuncogott Harry majd rám mutatott.
• Ó értem. Sajnos ilyen fajta orvosságot nem tudok felírni. - mosolyodott el ő is mire én megint éreztem, hogy változik az arcom színe.
• Ha csak azon múlik be tudok jönni holnap úgyis jövök a kisgyerekekhez rajzórára és az is az emeleten van.
• Tényleg? - kérdezte Niall és a szeme csak úgy csillogott. Elmosolyodtam.
• Gondolom már nincsen rám szükség ha bármi gond lenne szóljanak a nővérnek. Örültem uraim! Viszlát! - azzal ki is ment a helyiségből.
• Miért tanítasz te rajzot? - kérdezte Zayn meglepődve.
• Nem nézed ki belőlem?
• De csak még fiatal vagy. - próbált mentegetőzni.
• Csak egy kis ideig vagyok én mivel a nő aki csinálja beteg lett és Chris megkért, hogy álljak be helyette, én meg örömmel vállaltam.
• Biztos nagyon ügyes vagy – mondta mosolyogva Niall amit viszonoztam. - Srácok éhes vagyok! - nyögte ki mire mindenki elkezdett nevetni kivéve engem.
• Miért olyan vicces? - kérdeztem értetlen fejet vágva.
• Niall minden pillanatban tudna enni csak az gátolja meg, hogy néha aludnia is kell, amit persze szintén imád. Nem is ő lenne ha nem lenne éhes. - nyögte ki mosolyogva Louis.
• Szóval hoztok kaját?
• Lemegyünk Harryvel a Nandosba hozzunk neked is valamit Any?
• Nem kérek semmit köszi.
• Jó akkor mindjárt jövünk. - és abban a pillanatban el is tűntek Louisék.
• Srácok ha nem gond én lemegyek cigizni de sietek. - mondta Zayn mire ránéztem és kezdtem volna beszélni de ő megelőzött.
• Igen, tudom, hogy káros de már rászoktam és legalább segít levezetni a feszültséget.
• Nem ezt akartam mondani, de örülök, hogy tisztában vagy vele mivel szennyezed magad.
• Akkor mit?
• Csak megakartam kérdezni mióta cigizel.
• Hát már egy jó ideje. Na de én megyek. - majd ő is eltűnt. A szobában csend lett és pedig felfigyeltem Liamre aki az ablaknál állt és bámult maga elé.
• Min vesztél össze a barátnőddel? - kérdeztem mire ő ijedten hátranézett.
• Mi?
• Tudod Relli. - mondta Niall.
• Tudom, hogy rá gondolt csak azt nem, hogy honnan tudsz róla? Azt mondtad nem vagy a rajongónk...

2. rész

• Szia! Te lennél a nővér? - kérdezte a göndör hajú srác mosolyogva, mire én felálltam és makogtam valamit.
• Sziasztok! Nem vagyok nővér én csak.... - itt beletúrtam a hajamba elgondolkozva mit is mondhatnék hiszen nem vagyok senkije azt sem tudom mért maradtam. - Én találtam meg őt. A nevem pedig Anabell. - mondtam kicsit zavartan.
• És mi történt rendbe jön Niall? - kérdezte a szőkés barna hajú fiú.
• Hát futottam és hallottam egy nagy zajt. Odamentem és megláttam a kocsit. Megnéztem közelebb mentem mikor észrevettem van benne valaki. Felhívtam a nagybáttyám, hogy küldjön mentőt mivel ő itt orvos és aztán behozták. Azt mondta, hogy eltört három bordája, agyrázkódása van és enyhe belsővérzése de megtettek mindent amit tudtak és rendbe fog jönni. - hadartam el gyorsan mindezt.
• Köszönöm! - mondta és láttam a szemeiben a megkönnyebbülést.
• Nem tettem semmit csak amit kellet. Amúgy ti vagytok a rokonai? - kérdeztem picit meglepetten.
• Nem csak nagyon közeli barátai. - mondta a göndör hajú srác.
• Hadd mutatkozzam be kedves kisasszony! A nevem Louis. A fekete hajú; Zayn, az aggódó képű; Liam és a fürtös; Harry.
• Nagyon örülök.
• Nem is ismersz minket? - kérdezte Liam miközben az ágyhoz sétált és leült barátja mellé.
• Nem bocsi, de mivel egy perce jöttetek be az ajtón talán nem meglepő. - mondtam picit zavart arccal.
• Hát mi egy együttes tagjai vagyunk a nevünk pedig One Direction. - magyarázta Zayn.
• One Direction? - kérdeztem.
• Szóval mégis hallottál rólunk?
• Azt hiszem igen de még nem hallottam a zenéteket.
• Hát akkor ideje bepótolni.
• Majd valamikor máskor talán de szerintem nem azért vagytok itt, hogy énekeljetek hacsak nem Niallnek. - mutattam az ágyon fekvő fiúra.
• Mi értelme lenne ha alszik? - kérdezte Liam.
• Hát ha valaki alszik akkor hallja ami körülötte zajlik csak nem mindig emlékszik. Tehát ha énekeltek azt ő meghallja és talán hamarabb felébred a hangotokra.
• De most is beszélünk mégsem ébred fel. - jegyezte meg Liam egy kicsit bunkón.
• Bocsi csak próbálok segíteni de úgy látom megoldod egyedül is. - vágtam a fejéhez, és elindultam az ajtó felé, de megfogta a karomat.
• Sajnálom, de nagyon félék. Ő a legjobb barátom jó persze itt vannak a fiúk de mégis valahogy ő más jobban megért mint bárki a földön. - láttam az arcán, hogy tényleg nagyon fél és mikor belenéztem a barna szemeibe nem tudtam haragudni rá.
• Tudom mit érzel. A legjobb barátom két éve halt meg. Nem tudták meggyógyítani hiszen rákos volt de ott voltam mellette mindvégig. Nagyon fáj még ma is az elvesztése de Niall meg fog gyógyulni. A legtöbb amit tehetsz érte, hogy fogod a kezét is itt vagy mellette. - éreztem a könnyeimet de nem hagytam lefolyni őket az arcomon.
• Köszönöm. - mondta majd megölelt és visszaült az ágyra.
• Mi is megölelhetünk? - kérdezték egyszerre a többiek mosolyogva.
• Tudjátok még kiskorú vagyok – mondtam mire elkezdtek nevetni még Liam is.
• Mit énekeljünk? - kérdezte mire mindenki meglepődött majd Harry benyögte az egyik számukat a What Makes You Beutiful-t.
• Ja persze Harold mert neked külön szólod van mi? - kérdezte Louis mire elkezdtem nevetni.
• Mi olyan vicces?
• Semmi.
• Akkor a semmin nevetsz?
• Nem hanem Harry nevén és csak mosolyogtam.
• Mi olyan vicces a nevemben? - kérdezte sértődötten.
• Csak régen volt egy Harold nevű papagája Adamnek aki mindig krákogott mint egy varjú.
• Ki az az Adam? - csendült fel Zayn.
• A legjobb barátom volt. - mondtam mire a mosoly eltűnt az arcomról és csend lett. Végül Liam törte meg a hallgatást azzal, hogy elkezdett énekelni.
• You're insecure..... - elém állt és csak énekelt, majd ellökte őt Harry és ő folytatta tovább. Mikor a refrém jött egymás elé álltak mosolyogva és a úgy próbálták komolyra venni az egészet de nem sikerült mert én is nevettem. Meghallhattam Zayn szólóját is majd megint a refrém utána pedig elém állt Harry és ezt énekelte nekem újra. Én csak álltam ott és hallgattam. Csodálkozva néztem, hogy lehetnek ilyen viccesek mégis mikor énekelnek valahogy megváltozik minden. Miután befejezték az utolsó szólamot kérdőn néztek rám.
• Nagyon szép hangotok van.
• Csak ennyi? - kérdezte Louis.
• Gyönyörű hangotok van így jobb? - próbáltam hízelegni.
• Nem! Minden rajongónktól megkapjuk ezeket, szóval.... - mielőtt befejezte volna a szavába vágtam.
• Egy a bökkenő. Én nem vagyok a rajongótok. - mondtam határozottan.
• Mi? Nem vagy az? - kérdezte Harry megrémülve de láttam a mosolyt a szája szélén.
• Nem, nem vagyok de lehetünk barátok is akár. Nem?
• Hát ha neked ez elég. - mondta csintalanul Zayn. Válaszoltam volna de ekkor mindannyian arra lettünk figyelmesek, hogy Niall megszólalt.
• Anygal...láttam egy angyalt... - mondta alig érthetően.