Minden egy délelőttel kezdődött.
Felvettem a cipőmet teljes futószerelésbe öltöztem ami egy
szürke bő nadrágot, egy atlétát és egy kék bő kivágott
pólót takart. Összekötöttem a hajam felvettem a cipőmet és
elindítottam a zenét a telefonomban. Elindultam ugyan úgy mint
minden szerda dél elött az erdő felé kocogni. Már majdnem egy
órája csak futottam mikor hallottam valami nagy zajt. Egyből a
hang irányába vetem az utat és mikor odaérkeztem megpillantottam
egy kocsit ami darabokban hevert az árokban. Odarohantam és
észrevettem egy szőke fiút a volán mögött. Kinyitottam az
ajtaját és megpróbáltam közelebb férkőzni hozzá.
- Segíts kérlek! - a hangján lehetett hallani az ijedtséget és a fájdalmat.
- Nyugodj meg nem lesz semmi baj a nevem Anabell, mindjárt biztonságban leszel. - Mire kimondtam ő eszméletét vesztette. Elővettem a telefonom és felhívtam Christ a nagybáttyámat.
- Szia. Figyelj futottam és hallottam egy csattanást és mikor ideértem megláttam a kocsit amibe ül egy fiú. Az előbb ájult el szóval küldj gyorsan mentőket.
- Rendben pár perc és ott vannak. - miután befejezte azonnal letette. Gyorsan eltettem a telefonom és megnéztem a pulzusát. Picit lassú volt ami érthető. A mentők hamar odaértek. Kiszedték a fiút a járműből és betették a mentőautóba. Én is beszálltam és velük mentem.
- Mi történt pontosan? - kérdezte az egyik férfi.
- Nem tudom így találtam rá. Futottam de zajt hallotam ezért idejöttem megnézni mi okozta. Mikor megláttam hívtam Christ. - mondtam. A fickó csak bólintott és folytatta a dolgát. Mikor megérkeztünk megpillantottam Christophert és ő kérdőn nézett rám. Bólintottam, hogy nincs semmi bajom erre ő beviharzott a többiekkel a kórházba. Én is utánuk mentem de az autómatákhoz vettem az irányt. Ittam egy forrócsokit amitől picit megnyugodtam. Lassan telt az idő mire végre kijöttek. A rendőrök előbb érték el őket mint én de miután elmentek odamentem én is.
- Na mi történt? Rendbe fog jönni?? - rohamoztam meg a kérdéseimmel nagybáttyám.
- Eltört három bordája, agyrázkódása van és egy enyhe belsővérzése, de mindent megtettünk, most már csak rajta múlik. - mondta egy kis mosolyra húzva a száját.
- Köszönöm. - szorosan átöleltem kifejezve a hálám.
- Igazán nincs mit hiszen ez a dolgom, de nem értem mért aggódsz ennyire érte. Talán ismered? - kérdezte majd eltolt magától.
- Nem, nem ismerem csak valami különös dolgot érzek vele kapcsolatban. Tudom hülyeség hiszen a nevét sem tudom, de mikor odamentem hozzá akkor megkért, hogy segítsek neki és ezért nem hagyhatom, hogy meghaljon. - mondtam mire egy picit elcsuklott a hangom.
- Any! Most már nem esik baja, meg fog gyógyulni. A neve pedig Niall. A rendőrök már a családját is felhívták. - picit megkönnyebbültem a szavai hallatán majd nagy levegőt vettem és újra belekezdtem.
- Mikor fog felébredni?
- Egy-két óra nem tudom pontosan.
- Vele maradhatok?
- Természetesen. A 26B teremben van. De én most megyek mert várnak a betegek. Vigyázz
magadra! Szia! - egy puszit nyomott még
a homlokomra és már el is tűnt. Én a kórterem felé
vettem az irányt és közben azon
gondolkodtam, hogy, hogy történt a baleset. Beléptem az ajtón és
láttam a fiút. Beesett volt az arca, szőke haja pedig kócos volt
mégis szépnek találtam. Leültem az ágy melletti székre és csak
bámultam magam elé. Legalább fél óráig csak bámultam magam elé
mikor megzavartak. Az ajtó kinyílt és négy ijedt arcú fiú
lépett be rajta.
