6. rész

Mikor kiléptem a kórházból eszembe jutott, hogy nincs nálam pénz így visszarohantam megkeresni Christ. Kértem tőle és elmondtam neki, hogy hova megyek majd fogtam egy taxit és hazamentem. Felmentem a szobámba elővettem néhány ruhát és elmentem zuhanyozni mivel még mindig a futós szerelésemben voltam. A zuhany alatt gondolkoztam a délelőttön. Meglepődtem magamon hiszen amikor Niallre gondoltam valami furcsa érzésem támadt. Nem tudtam eldönteni mi de azt tudtam, hogy holnap újra látnom kell. Már vagy fél órája csak törtem a fejem az érzéseimen mikor észrevettem, hogy szinte égeti a bőrömet a meleg víz. Nagy nehezen elzártam a csapot és elkezdtem készülődni. A hajamat kifésültem és hagytam, hogy a vállamra terüljön. Felvettem egy kék farmert és egy egyszerű zöld pólót. Nem akartam kiöltözni hiszen nem tudom, hogy hova megyünk majd maximum kérek Anettől. Elővettem egy táskát és belepakoltam a legfontosabbakat. Lementem, felvettem a cipőmet és a kocsimhoz vettem az irányt. Beültem és meg sem álltam Nettyig. Mikor a ház előtt voltam dudáltam egyet és már ki is jött, arcán egy hatalmas vigyorral.

• Wááááá... - elkezdett sikítani majd a nyakamba ugrott.
• Nyugi Anett megsüketülök! - mondtam majd arrébb löktem és a fülemhez nyúltam.
• Bocsi csak annyira örülök. Már nagyon várom az utat, főleg mert a nagyi szomszédja, tudod az a helyes srác, nemrég szakított a barátnőjével.
• Igen tudom, és remélem sikerül megismerni. - kacsintottam rá.
• Na és mi dolgod volt? - kérdezte mire én elmeséltem neki a délelőttömet. Mikor befejeztem láttam az örömöt és egyben a döbbentséget az arcán.
• Na és neked tetszik? - kérdezte csintalanul.
• Nem, vagyis nem tudom. Nagyon aranyos és megbeszéltem vele, hogy holnap benézek.
• Szóval akkor randiztok? - a szeme csillogott.
• Elég nehéz lenne mivel egy kórházban fekszik. Ez inkább amolyan beteglátógatós...
• Randi! - vágta rá a mondatomat befejezve.
• Na de mit csinálunk ma? - próbáltam terelni a témát.
• Először is kifestelek, mivel tudom, hogy te nem fogod saját magadat és nem ellenkezhetsz! Másodszor kiöltözünk és elmegyünk házibuliba. - egy csíntalan mosolyra húzta a száját.
• Ki szervezett bulit, hiszen szerda van? - kérdeztem meglepetten mire az a mosoly még nagyobb lett.
• David...
• De tudod, hogy én nem ismerem annyira őt!?
• Igen persze de ő megakar téged, habár most már kétlem, hogy lenne esélye, mivel vár a barátod. - mondta majd vigyorogni kezdett.
• Ő nem a barátom! - jelentettem ki határozottan.
• Jó rendben, de akkor táncolnod is kell ha már nincs pasid!
• Oké, de azt ne várd el, hogy igyak.
• Persze, hogy nem ihatsz! Valakinek haza is kell vinnie engem 4-re.
• Oh köszönöm. - majd összefontam a karomat és kinyújtottam a nyelvem. A nap többi része

azzal telt, hogy elkészültünk. Háromszor kezdte újra a sminkem, mert mindig elkentem. A végeredményen mindketten meglepődtünk. Nagyon jól néztünk ki. Mindketten piros ruhát vettünk fel csak az övé mini volt az enyém pedig amolyan koktélruha jellegű amit feldobtak a fekete magassarkúk. A hajunk ki volt engedve és a sminkünk is hasonlított csak az enyém lazábbra készült. Mikor mindennel végeztünk elindultunk Davidhez, aki csak két sarokra lakott így gyalog mentünk. Amikor megérkeztünk olyan 11 fele volt. Becsöngettünk és kinyitotta az ajtót. Látszott rajta, hogy már megalapozta az estéjét.

• Sziasztok nagyon jól néztek ki! - mondta miközben végigmért minket.

• Köszi te is. - válaszolt Netty majd bementünk. A buli már ment. Mikor körbenéztem

észrevettem, hogy barátnőm már el is tűnt mellőlem. Nem láttam senkit akit ismerek így elindultam a konyha felé keresni valami üdítőt. Nagy szerencsémre nem sokan voltak ott így könnyű dolgom volt. Találtam almalevet amit fogtam és kitöltöttem egy pohárba. Nem igazán éreztem jól magam ezért felmentem az emeletre. Benéztem az összes szobába ami mellett elhaladtam de mind foglalt volt. Odaértem az utolsóhoz és nem volt benne senki így gyorsan bementem oda. Hamar rájöttem, hogy az David szobája. Nagyon tetszett. Az ágyon kék takaró és párnák voltak míg a falakat zöld borította be. Bekapcsoltam a TV-t és leültem az íróasztal előtt lévő székre. Megkerestem a zenecsatornát és egy idő után elkezdtem táncolni. Majdnem kiöntöttem az innivalómat ezért jobbnak láttam anélkül folytatni. Vagy 15 számot végighallgattam mikor egy ismerős szövegre figyeltem fel. Megálltam egy helyben és csak meredtem a képernyőre. Niall bandája ment, azzal a számmal amit énekeltek nekem. Nagyon tetszett a klip. Furcsa volt őket viszont látni a TV-ben. Amint vége lett leültem az ágyra. Magam elé bámultam miközben ezernyi gondolat járt a fejemben. Annyira kikapcsoltam, hogy észre sem vettem Davidet bejönni a szobába.

5. rész

• Jaj, ez nagyon jól esett. - kifújta a levegőt és lehuppant az ágy szélére.
• Ja persze. A méreg biztos finom. - jegyezte meg Niall.
• Ezt te nem értheted, nem cigizel.
• De értheti. - mondtam mire mindketten rám néztek.
• De én nem cigizek.
• Nem is gondoltam, de fogd fel úgy, hogy Zaynnek a cigi olyan mint neked a kaja. Ha ideges vagy, vagy ha csak bármilyen gondod van eszel, Zayn pedig elszív egy cigit. Jó az igaz, hogy az egyik mérgező de attól még a lényege ugyan az.
• Tudod te nagyon okos vagy. - mondta elismerően Zayn.
• Azt te még nem is tudod. - helyeselt Niall és elmesélte a Liammel való beszélgetést. Zayn csak bambult én pedig mosolyogtam. Nem sok idő telt el és megérkeztek Harryék is.
• Végre, hogy itt vagytok mit hoztatok? - támadta le őket Niall.
• Hé előbb a hölgyek. - majd Louis elém lépett.
• Mondtam, hogy nem kérek semmit.
• Tudjuk szóval mit kérsz?
• Muszáj lesz ennem ugye? - néztem segélykérően Zaynre mire ő bólintott.
• Jó. Nekem mindegy. - Niall mutatott egy zacskóra amit Harry odaadott nekem.
• Abban a kedvencem van. - mondta.
• De akkor neked nem marad.
• Liam is ilyet eszik mindig megeszem az övét.
• Tényleg hol van Liam. - kérdezte Zayn.
• Elment Rellihez. - közöltem vele.
• Jó nem baj több marad nekünk. - megfogta a sajátját és elkezdte enni. Mindenki követte a példáját.
• Milyen kajákat szeretsz? - tette fel a kérdést teli szájjal Lou.
• Sok félét főleg a sütiket. - mondtam mire Niall vigyorogni kezdett.
• Sütni is tudsz? - tette fel a kérdést izgatottan.
• Igen persze. Tudok egy nagyon finom csokitorta receptet, ha szeretnéd csinálhatok neked. - válaszoltam.
• Persze az nagyon jó lenne! - tette hozzá ujjongva.
• És nekünk nem csinálsz semmit? - kérdezték sértődötten a többiek.
• Nem ő csak nekem süt. - nyújtotta ki a nyelvét a többiekre Niall. Ránéztem mosolyogva majd belekezdtem.
• Csinálhatok nektek is ha megmondjátok milyet.
• Répásat!! - kiáltotta el magát Louis.
• Jó ha nagyon szeretnéd. - mosolyodtam el mire a többiek is követték a példámat.
• Lou imádja a répákat... - kezdte Harry de Zayn a szavába vágott.
• Az nem kifejezés. Minden második holmija kapcsolódik a répákhoz. Még a hütő is teli van velük.
• Jó hagyjatok már és a répáimat is! - vágott durcás arcot. - Amúgy hány éves vagy Any? - terelte a szót.
• 17 vagyok.
• És mikor leszel 18? Még ebben az évben? -folytatta Harry
• Igen decemberben.
• Mi? - Louis kiáltott fel és majdnem megfulladt a kajától amit még mindig jóízűen falatozott. - Én is decemberben születtem...te melyik napon?
• 23-án. - ennél a mondatnál már tényleg elkezdett köhögni.
• Mi olyan nagy szám, hogy december 23-án születtem?
• Louis 24-én. - válaszolta Niall.
• Mi? - ekkor én fulladtam meg majdnem amire mindenki elkezdett nevetni.
• Képzeld én meg Január 12-én vagyis nekünk hármunknak ugyan az a csillagjegyünk.
• Az nagyon jó! Gondolom akkor ti ketten nagyon jó kijöttök egymással.
• Igen megvannak ahogy Niall és Liam is hiszen mindketten szüzek. Csak én vagyok aki kivétel. - vágta rá durcásan Harry.
• Mikor születtél?
• Február 1.
• Akkor vízöntő vagy. A bakok és a vízöntők nagyon jól kijönnek egymással. - talán kár volt kimondanom mert egy nagyon ijesztő mosoly jelent meg az arcán. - Azt hiszem nagyon jó barátok leszünk. - mentettem a menthetőt és láttam, hogy eltűnt a mosoly és Niall arcára mászott. Ekkor hirtelen elkezdett játszódni az Airplanes B.o.B.-től. Mikor rájöttem, hogy a telefonom csörög felvettem. Az legjobb barátnőm volt az, Netty.
• Szia mondjad!
• Szia! Kitalálod, hogy mi történt velem? - hallottam a hangján, hogy nagyon izgatott.
• Nem de úgy is elmondod.
• A nagyi azt mondta, hogy nála lakhatok a nyáron! És utána is ha szünet van az egyetemen...
• Mi? - döbbenetemben egy nagyot kiabáltam mire mindenki rám figyelt.
• Jól hallottad! Holnap indulok és tudom, hogy későn szólok de én is ma tudtam meg. Sajnálom és ezért is hívlak, hogy ünnepeljünk hiszen holnap már nem leszek itt. Szóval mit mondasz jössz? - gyorsan beszélt én meg lefagytam.
• Nem tudom most éppen nem jó.....de mivel holnap mész ezért... - bocsánatkérően néztem Niallre aki nem értett semmit az egészből. - Jó mindjárt ott vagyok! Szia! - a választ nem vártam meg inkább letettem a telefonom és ránéztem az ágyon fekvő szőke srácra akinek csalódottság jelent meg az arcán.
• Akkor elmész? - kérdezte.
• Igen, sajnálom de a legjobb barátnőm holnap utazik el egy évre Francia országba és szeretne bulizni...de megígérem, hogy holnap jövök!
• Megadod a számod?
• Persze. - rámosolyogtam majd számot cseréltünk.
• Kaphatok egy ölelést? - vigyorgott Louis.
• Igen persze gyere ide. - mosolyogtam majd odajött és jó szorosan átölelt. A többieket sem hagytam ki de mikor Niallhez értem valamit éreztem a gyomromban és megtorpantam egy pillanatra és valahogy akaratlanul adtam egy puszit az arcára. Ez nem olyan baráti puszi volt hanem amolyan 'megcsókolnálak de nem ismerlek eléggé' puszi volt. Mikor felemeltem a fejem éreztem, hogy megint elpirulok és láttam, hogy ős is arcszínt változtat. Halottam ahogy Lou húú-hog. Megfordultam és bele boxoltam a vállába majd kimentem a szobából.

Szereplők...

 

Ő itt Anabell a főszereplő. 17 éves. Már nem jár iskolába ugyanis előrehozott éretségiző volt. Önkénteskedni szokott imád festeni és rajzolni. Remek hangja van.

Ők lennének a One Direction. (Liam, Zayn, Harry, Niall, Louis)

Netty a legjobb barátnő. 18 éves kiskoruk óta egybe vannak nőve 

de most elutazik továbbtanulni, de tartják a kapcsolatot.

Chris a nagybátty. Orvos és csak náha van ideje Anabellre de akkor 

mindent mgetesz, hogy boldog legyen.

Relli, Liam barátnője.18 éves imád szórakozni, nagyon jól kijönnek majd Anyvel.

 Ő David. Nagyon jóba lesz Anyvel és a fiúkkal.

4. rész

• Nem is vagyok.
• Nem vagy? - csodálkozott Niall.
• Nem nem az egy barát és kész, de akkor honnan tudod?
• Folyton a telefonodat nézed ami arra utál, hogy hívást vársz vagy sms-t egy fontos embertől különben kikapcsoltad volna hiszen a legjobb barátodról van most szó. Gondoltam anyukádra de aztán láttam a nyakadon lévő lila foltot amit valószínűleg kiszívtak. Persze ez azt is jelenti, hogy csak összejöttél valakivel de aztán feltűnt a nyakláncod amin egy félszív van ebből levettem, hogy komoly a dolog. Azt is észre vettem, hogy rosszul érzed magad a társaságomban és félsz, hogy valami olyat mondj amit utána megbánnál, amiből azt következtetem le, hogy mostanában veszekedtek. Valószínűleg azért mert féltékeny de ebben nem vagyok biztos. - befejeztem majd nagy levegőt vettem és körbenéztem.
• Elmehetnél magánnyomozónak. - álmélkodtak a fiúk.
• Nem vagyok olyan jó csak egyszerűen figyelek a részletekre.
• És igen féltékeny de nem tudom miért és, hogy mit tegyek, régen nem volt ilyen. Tudsz segíteni hiszen te lány vagy? - szinte könyörögve nézett rám.
• Biztos régebben is féltékeny volt csak nem vetted észre, meg gondolom nem is volt annyi rajongótok mint most. Habár nem tudom mennyi van a hangotokhoz mérve több millió lehet. Amit persze senki sem viselne el. Gondold magad az ő helyébe, ha neki lenne annyi fiú rajongója akkor te is féltékeny lennél nem?
• De igen persze és igazad van de mit tegyek? - nézett rám bociszemekkel.
• Vidd el valami romantikus helyre olyanra amire mindig is vágyott csak eddig nem tudote elmenni. Mivel most Niall kórházban lesz egy ideig talán lemondhatnátok a programjaitokat és a maradék idődet rá fordíthatnád, hogy lássa fontos vagy neki. - adtam neki a tanácsokat.
• Köszönöm megint. Majd odajött és átölelt. - Én most akkor megyek ha nem bánjátok remélem holnap is találkozunk. Jobbulást haver! Sziasztok! - még odament barátjához megölelte és elment, így csak ketten maradtunk. Fogtam magam és leültem a székre ami az ágy mellett volt.
• Kérdezhetek valamit? - kérdezte.
• Persze de nem biztos, hogy válaszolok. - mondtam mosolyogva.
• Miért maradtál itt? - a kérdése nagyon meglepett de válaszoltam.
• Azért mert nem akartalak egyedül hagyni.
• Csak ennyi? - éreztem, hogy reménykedik valamiben.
• Igen, vagyis nem. Nem tudom pontosan csak mikor az autóban segítséget kértél akkor azt éreztem, hogy nem hagyhatlak magadra csak ha már teljes biztonságban leszel.
• De most itt vagyok a kórházban és a fiúk is itt vannak vagyis majd nemsokára itt lesznek.
• Azt szeretnéd, hogy elmenjek? - kérdeztem csintalanul.
• Nem dehogy! Azt szeretném, hogy maradj velem egész nap. Azt, hogy egy pillanatra se hagy itt engem, de persze ezt nem kérhetem így csak reménykedni tudok a jelenlétedben.
• Nyugi maradok még, sőt holnap is jövök és ha szeretnéd minden nap eljövök.
• Miután kimentem akkor is találkozhatnánk?
• Igen. - mondtam és éreztem,hogy elpirulok de nem csak én lettem piros hanem ő is. Csak ültünk ott és néztük egymást de bejött Zayn és megzavart minket.

3. rész

• 
  Niall én vagyok az Liam már minden rendben van. - próbált beszélni hozzá mire ő kinyitotta a szemeit és ránézett barátjára.
• Láttam egy angyalt, aki megmentett engem. Azt mondta Anabellnek hívják. - ekkor mindenki rám nézett én pedig elvörösödtem.
• Hát az biztos, hogy megmentett, és szerintem az is, hogy egy angyal csak itt hagyták a többiek mert tudták, hogy szükséged lesz rá. - Zayn mondatára még pirosabb lettem és még egy szempárral gazdagabb ami az arcomat fürkészte. Nem szólalt meg csak nézett engem amit viszonoztam. Elvesztem a kék szemeiben. Majd végül Louis megszólalt.
• Most egymásnak ugrotok mert akkor kimegyünk? - mondta nevetve mire szúrós tekintettel néztem rá.
• Öhm.. én... szólok az orvosnak. - dadogtam össze egy mondatot ami még jó is lett volna ha nem megyek neki az ajtó szélének. Hallottam a nevetést de nem fordultam meg inkább mentem tovább. Megkerestem Christ vissza mentem vele a szobába.
• Szóval Mr. Horan. Én Christopher Jons vagyok az orvosa.
• Jó napot Dr. Úr! Köszönöm, hogy megmentett.
• Igazán nincs mit ez a dolgom és amúgy is az unokahúgomnak köszönje ő talált magára. - mosolyogva rám nézett.
• Köszönöm! - mondta majd elpirult.
• És mikor jöhet haza? - kérdezte Liam.
• Másfél hét a minimum, de ahogy látom jó hatással vannak rá talán még előbb is kiengedhetjük ha minden rendben lesz.
• Hát köszönjük de sajnos nem miattunk ilyen jó kedvű. - kuncogott Harry majd rám mutatott.
• Ó értem. Sajnos ilyen fajta orvosságot nem tudok felírni. - mosolyodott el ő is mire én megint éreztem, hogy változik az arcom színe.
• Ha csak azon múlik be tudok jönni holnap úgyis jövök a kisgyerekekhez rajzórára és az is az emeleten van.
• Tényleg? - kérdezte Niall és a szeme csak úgy csillogott. Elmosolyodtam.
• Gondolom már nincsen rám szükség ha bármi gond lenne szóljanak a nővérnek. Örültem uraim! Viszlát! - azzal ki is ment a helyiségből.
• Miért tanítasz te rajzot? - kérdezte Zayn meglepődve.
• Nem nézed ki belőlem?
• De csak még fiatal vagy. - próbált mentegetőzni.
• Csak egy kis ideig vagyok én mivel a nő aki csinálja beteg lett és Chris megkért, hogy álljak be helyette, én meg örömmel vállaltam.
• Biztos nagyon ügyes vagy – mondta mosolyogva Niall amit viszonoztam. - Srácok éhes vagyok! - nyögte ki mire mindenki elkezdett nevetni kivéve engem.
• Miért olyan vicces? - kérdeztem értetlen fejet vágva.
• Niall minden pillanatban tudna enni csak az gátolja meg, hogy néha aludnia is kell, amit persze szintén imád. Nem is ő lenne ha nem lenne éhes. - nyögte ki mosolyogva Louis.
• Szóval hoztok kaját?
• Lemegyünk Harryvel a Nandosba hozzunk neked is valamit Any?
• Nem kérek semmit köszi.
• Jó akkor mindjárt jövünk. - és abban a pillanatban el is tűntek Louisék.
• Srácok ha nem gond én lemegyek cigizni de sietek. - mondta Zayn mire ránéztem és kezdtem volna beszélni de ő megelőzött.
• Igen, tudom, hogy káros de már rászoktam és legalább segít levezetni a feszültséget.
• Nem ezt akartam mondani, de örülök, hogy tisztában vagy vele mivel szennyezed magad.
• Akkor mit?
• Csak megakartam kérdezni mióta cigizel.
• Hát már egy jó ideje. Na de én megyek. - majd ő is eltűnt. A szobában csend lett és pedig felfigyeltem Liamre aki az ablaknál állt és bámult maga elé.
• Min vesztél össze a barátnőddel? - kérdeztem mire ő ijedten hátranézett.
• Mi?
• Tudod Relli. - mondta Niall.
• Tudom, hogy rá gondolt csak azt nem, hogy honnan tudsz róla? Azt mondtad nem vagy a rajongónk...

2. rész

• Szia! Te lennél a nővér? - kérdezte a göndör hajú srác mosolyogva, mire én felálltam és makogtam valamit.
• Sziasztok! Nem vagyok nővér én csak.... - itt beletúrtam a hajamba elgondolkozva mit is mondhatnék hiszen nem vagyok senkije azt sem tudom mért maradtam. - Én találtam meg őt. A nevem pedig Anabell. - mondtam kicsit zavartan.
• És mi történt rendbe jön Niall? - kérdezte a szőkés barna hajú fiú.
• Hát futottam és hallottam egy nagy zajt. Odamentem és megláttam a kocsit. Megnéztem közelebb mentem mikor észrevettem van benne valaki. Felhívtam a nagybáttyám, hogy küldjön mentőt mivel ő itt orvos és aztán behozták. Azt mondta, hogy eltört három bordája, agyrázkódása van és enyhe belsővérzése de megtettek mindent amit tudtak és rendbe fog jönni. - hadartam el gyorsan mindezt.
• Köszönöm! - mondta és láttam a szemeiben a megkönnyebbülést.
• Nem tettem semmit csak amit kellet. Amúgy ti vagytok a rokonai? - kérdeztem picit meglepetten.
• Nem csak nagyon közeli barátai. - mondta a göndör hajú srác.
• Hadd mutatkozzam be kedves kisasszony! A nevem Louis. A fekete hajú; Zayn, az aggódó képű; Liam és a fürtös; Harry.
• Nagyon örülök.
• Nem is ismersz minket? - kérdezte Liam miközben az ágyhoz sétált és leült barátja mellé.
• Nem bocsi, de mivel egy perce jöttetek be az ajtón talán nem meglepő. - mondtam picit zavart arccal.
• Hát mi egy együttes tagjai vagyunk a nevünk pedig One Direction. - magyarázta Zayn.
• One Direction? - kérdeztem.
• Szóval mégis hallottál rólunk?
• Azt hiszem igen de még nem hallottam a zenéteket.
• Hát akkor ideje bepótolni.
• Majd valamikor máskor talán de szerintem nem azért vagytok itt, hogy énekeljetek hacsak nem Niallnek. - mutattam az ágyon fekvő fiúra.
• Mi értelme lenne ha alszik? - kérdezte Liam.
• Hát ha valaki alszik akkor hallja ami körülötte zajlik csak nem mindig emlékszik. Tehát ha énekeltek azt ő meghallja és talán hamarabb felébred a hangotokra.
• De most is beszélünk mégsem ébred fel. - jegyezte meg Liam egy kicsit bunkón.
• Bocsi csak próbálok segíteni de úgy látom megoldod egyedül is. - vágtam a fejéhez, és elindultam az ajtó felé, de megfogta a karomat.
• Sajnálom, de nagyon félék. Ő a legjobb barátom jó persze itt vannak a fiúk de mégis valahogy ő más jobban megért mint bárki a földön. - láttam az arcán, hogy tényleg nagyon fél és mikor belenéztem a barna szemeibe nem tudtam haragudni rá.
• Tudom mit érzel. A legjobb barátom két éve halt meg. Nem tudták meggyógyítani hiszen rákos volt de ott voltam mellette mindvégig. Nagyon fáj még ma is az elvesztése de Niall meg fog gyógyulni. A legtöbb amit tehetsz érte, hogy fogod a kezét is itt vagy mellette. - éreztem a könnyeimet de nem hagytam lefolyni őket az arcomon.
• Köszönöm. - mondta majd megölelt és visszaült az ágyra.
• Mi is megölelhetünk? - kérdezték egyszerre a többiek mosolyogva.
• Tudjátok még kiskorú vagyok – mondtam mire elkezdtek nevetni még Liam is.
• Mit énekeljünk? - kérdezte mire mindenki meglepődött majd Harry benyögte az egyik számukat a What Makes You Beutiful-t.
• Ja persze Harold mert neked külön szólod van mi? - kérdezte Louis mire elkezdtem nevetni.
• Mi olyan vicces?
• Semmi.
• Akkor a semmin nevetsz?
• Nem hanem Harry nevén és csak mosolyogtam.
• Mi olyan vicces a nevemben? - kérdezte sértődötten.
• Csak régen volt egy Harold nevű papagája Adamnek aki mindig krákogott mint egy varjú.
• Ki az az Adam? - csendült fel Zayn.
• A legjobb barátom volt. - mondtam mire a mosoly eltűnt az arcomról és csend lett. Végül Liam törte meg a hallgatást azzal, hogy elkezdett énekelni.
• You're insecure..... - elém állt és csak énekelt, majd ellökte őt Harry és ő folytatta tovább. Mikor a refrém jött egymás elé álltak mosolyogva és a úgy próbálták komolyra venni az egészet de nem sikerült mert én is nevettem. Meghallhattam Zayn szólóját is majd megint a refrém utána pedig elém állt Harry és ezt énekelte nekem újra. Én csak álltam ott és hallgattam. Csodálkozva néztem, hogy lehetnek ilyen viccesek mégis mikor énekelnek valahogy megváltozik minden. Miután befejezték az utolsó szólamot kérdőn néztek rám.
• Nagyon szép hangotok van.
• Csak ennyi? - kérdezte Louis.
• Gyönyörű hangotok van így jobb? - próbáltam hízelegni.
• Nem! Minden rajongónktól megkapjuk ezeket, szóval.... - mielőtt befejezte volna a szavába vágtam.
• Egy a bökkenő. Én nem vagyok a rajongótok. - mondtam határozottan.
• Mi? Nem vagy az? - kérdezte Harry megrémülve de láttam a mosolyt a szája szélén.
• Nem, nem vagyok de lehetünk barátok is akár. Nem?
• Hát ha neked ez elég. - mondta csintalanul Zayn. Válaszoltam volna de ekkor mindannyian arra lettünk figyelmesek, hogy Niall megszólalt.
• Anygal...láttam egy angyalt... - mondta alig érthetően.

1. rész

Minden egy délelőttel kezdődött. Felvettem a cipőmet teljes futószerelésbe öltöztem ami egy szürke bő nadrágot, egy atlétát és egy kék bő kivágott pólót takart. Összekötöttem a hajam felvettem a cipőmet és elindítottam a zenét a telefonomban. Elindultam ugyan úgy mint minden szerda dél elött az erdő felé kocogni. Már majdnem egy órája csak futottam mikor hallottam valami nagy zajt. Egyből a hang irányába vetem az utat és mikor odaérkeztem megpillantottam egy kocsit ami darabokban hevert az árokban. Odarohantam és észrevettem egy szőke fiút a volán mögött. Kinyitottam az ajtaját és megpróbáltam közelebb férkőzni hozzá.

• Segíts kérlek! - a hangján lehetett hallani az ijedtséget és a fájdalmat.
• Nyugodj meg nem lesz semmi baj a nevem Anabell, mindjárt biztonságban leszel. - Mire kimondtam ő eszméletét vesztette. Elővettem a telefonom és felhívtam Christ a nagybáttyámat.
• Szia. Figyelj futottam és hallottam egy csattanást és mikor ideértem megláttam a kocsit amibe ül egy fiú. Az előbb ájult el szóval küldj gyorsan mentőket.
• Rendben pár perc és ott vannak. - miután befejezte azonnal letette. Gyorsan eltettem a telefonom és megnéztem a pulzusát. Picit lassú volt ami érthető. A mentők hamar odaértek. Kiszedték a fiút a járműből és betették a mentőautóba. Én is beszálltam és velük mentem.

• Mi történt pontosan? - kérdezte az egyik férfi.
• Nem tudom így találtam rá. Futottam de zajt hallotam ezért idejöttem megnézni mi okozta. Mikor megláttam hívtam Christ. - mondtam. A fickó csak bólintott és folytatta a dolgát. Mikor megérkeztünk megpillantottam Christophert és ő kérdőn nézett rám. Bólintottam, hogy nincs semmi bajom erre ő beviharzott a többiekkel a kórházba. Én is utánuk mentem de az autómatákhoz vettem az irányt. Ittam egy forrócsokit amitől picit megnyugodtam. Lassan telt az idő mire végre kijöttek. A rendőrök előbb érték el őket mint én de miután elmentek odamentem én is.
• Na mi történt? Rendbe fog jönni?? - rohamoztam meg a kérdéseimmel nagybáttyám.
• Eltört három bordája, agyrázkódása van és egy enyhe belsővérzése, de mindent megtettünk, most már csak rajta múlik. - mondta egy kis mosolyra húzva a száját.
• Köszönöm. - szorosan átöleltem kifejezve a hálám.
• Igazán nincs mit hiszen ez a dolgom, de nem értem mért aggódsz ennyire érte. Talán ismered? - kérdezte majd eltolt magától.
• Nem, nem ismerem csak valami különös dolgot érzek vele kapcsolatban. Tudom hülyeség hiszen a nevét sem tudom, de mikor odamentem hozzá akkor megkért, hogy segítsek neki és ezért nem hagyhatom, hogy meghaljon. - mondtam mire egy picit elcsuklott a hangom.
• Any! Most már nem esik baja, meg fog gyógyulni. A neve pedig Niall. A rendőrök már a családját is felhívták. - picit megkönnyebbültem a szavai hallatán majd nagy levegőt vettem és újra belekezdtem.
• Mikor fog felébredni?
• Egy-két óra nem tudom pontosan.
• Vele maradhatok?
• Természetesen. A 26B teremben van. De én most megyek mert várnak a betegek. Vigyázz

magadra! Szia! - egy puszit nyomott még a homlokomra és már el is tűnt. Én a kórterem felé

vettem az irányt és közben azon gondolkodtam, hogy, hogy történt a baleset. Beléptem az ajtón és láttam a fiút. Beesett volt az arca, szőke haja pedig kócos volt mégis szépnek találtam. Leültem az ágy melletti székre és csak bámultam magam elé. Legalább fél óráig csak bámultam magam elé mikor megzavartak. Az ajtó kinyílt és négy ijedt arcú fiú lépett be rajta.