3. rész

• 
  Niall én vagyok az Liam már minden rendben van. - próbált beszélni hozzá mire ő kinyitotta a szemeit és ránézett barátjára.
• Láttam egy angyalt, aki megmentett engem. Azt mondta Anabellnek hívják. - ekkor mindenki rám nézett én pedig elvörösödtem.
• Hát az biztos, hogy megmentett, és szerintem az is, hogy egy angyal csak itt hagyták a többiek mert tudták, hogy szükséged lesz rá. - Zayn mondatára még pirosabb lettem és még egy szempárral gazdagabb ami az arcomat fürkészte. Nem szólalt meg csak nézett engem amit viszonoztam. Elvesztem a kék szemeiben. Majd végül Louis megszólalt.
• Most egymásnak ugrotok mert akkor kimegyünk? - mondta nevetve mire szúrós tekintettel néztem rá.
• Öhm.. én... szólok az orvosnak. - dadogtam össze egy mondatot ami még jó is lett volna ha nem megyek neki az ajtó szélének. Hallottam a nevetést de nem fordultam meg inkább mentem tovább. Megkerestem Christ vissza mentem vele a szobába.
• Szóval Mr. Horan. Én Christopher Jons vagyok az orvosa.
• Jó napot Dr. Úr! Köszönöm, hogy megmentett.
• Igazán nincs mit ez a dolgom és amúgy is az unokahúgomnak köszönje ő talált magára. - mosolyogva rám nézett.
• Köszönöm! - mondta majd elpirult.
• És mikor jöhet haza? - kérdezte Liam.
• Másfél hét a minimum, de ahogy látom jó hatással vannak rá talán még előbb is kiengedhetjük ha minden rendben lesz.
• Hát köszönjük de sajnos nem miattunk ilyen jó kedvű. - kuncogott Harry majd rám mutatott.
• Ó értem. Sajnos ilyen fajta orvosságot nem tudok felírni. - mosolyodott el ő is mire én megint éreztem, hogy változik az arcom színe.
• Ha csak azon múlik be tudok jönni holnap úgyis jövök a kisgyerekekhez rajzórára és az is az emeleten van.
• Tényleg? - kérdezte Niall és a szeme csak úgy csillogott. Elmosolyodtam.
• Gondolom már nincsen rám szükség ha bármi gond lenne szóljanak a nővérnek. Örültem uraim! Viszlát! - azzal ki is ment a helyiségből.
• Miért tanítasz te rajzot? - kérdezte Zayn meglepődve.
• Nem nézed ki belőlem?
• De csak még fiatal vagy. - próbált mentegetőzni.
• Csak egy kis ideig vagyok én mivel a nő aki csinálja beteg lett és Chris megkért, hogy álljak be helyette, én meg örömmel vállaltam.
• Biztos nagyon ügyes vagy – mondta mosolyogva Niall amit viszonoztam. - Srácok éhes vagyok! - nyögte ki mire mindenki elkezdett nevetni kivéve engem.
• Miért olyan vicces? - kérdeztem értetlen fejet vágva.
• Niall minden pillanatban tudna enni csak az gátolja meg, hogy néha aludnia is kell, amit persze szintén imád. Nem is ő lenne ha nem lenne éhes. - nyögte ki mosolyogva Louis.
• Szóval hoztok kaját?
• Lemegyünk Harryvel a Nandosba hozzunk neked is valamit Any?
• Nem kérek semmit köszi.
• Jó akkor mindjárt jövünk. - és abban a pillanatban el is tűntek Louisék.
• Srácok ha nem gond én lemegyek cigizni de sietek. - mondta Zayn mire ránéztem és kezdtem volna beszélni de ő megelőzött.
• Igen, tudom, hogy káros de már rászoktam és legalább segít levezetni a feszültséget.
• Nem ezt akartam mondani, de örülök, hogy tisztában vagy vele mivel szennyezed magad.
• Akkor mit?
• Csak megakartam kérdezni mióta cigizel.
• Hát már egy jó ideje. Na de én megyek. - majd ő is eltűnt. A szobában csend lett és pedig felfigyeltem Liamre aki az ablaknál állt és bámult maga elé.
• Min vesztél össze a barátnőddel? - kérdeztem mire ő ijedten hátranézett.
• Mi?
• Tudod Relli. - mondta Niall.
• Tudom, hogy rá gondolt csak azt nem, hogy honnan tudsz róla? Azt mondtad nem vagy a rajongónk...