9. rész

Az úton a könnyeimmel vettem fel a harcot. Nem szabad sírnom nem olyan vagyok. Sosem sírok, végkép nem ha látják, most mégis legördült egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem és arra gondoltam, hogy amint hazaérek skype-on beszélünk egész este. Nem adhatom fel erősnek kell maradnom, de akárhányszor belegondoltam, hogy ő másik országban lesz elfogott a gyengeség. Netty a legjobb barátom és az egyetlen személy Chrisen kívül aki maradt nekem. Amint odaértem a kórházhoz vettem egy mély levegőt és felfestettem a szokásos mosolyom. Kivettem a sütiket és a táskámat a csomagtartóból és már indultam is be. Megkerestem nagybáttyám jelezve, hogy itt vagyok majd elindultam a 26B kórterem felé. Az ajtó előtt megálltam egy pillanatra majd lenyomtam a kilincset és bementem. Egyedül volt és aludt. Nem akartam felkelteni ezért halkan letettem a hátizsákom az asztalra majd a tortákat mellé helyeztem. Levettem a sálamat és leültem az ágy melletti székre ahonnan figyeltem halk szuszogását. Legalább negyed óráig csak meredtem magam elé mikor kinyitotta a szemét és rám rám nézett.

• Szia! - mosolygott majd folytatta. - Jobb ébredésem nem is lehetne.
• Szia! - mondtam és én is rámosolyogtam. - Hogy vagy?
• Most már jól.. - kezdte majd értetlen arcomat látva folytatta. - ..reggel nagyon fájt a fejem aztán kaptam valami gyógyszert és azóta aludtam. De mióta vagy itt?
• Nem olyan rég jöttem és örülök, hogy jobban vagy. - majd felálltam és elindultam az asztal felé. - Hoztam neked valamit. -kivettem a dobozokat a zacskóból majd az ágyra raktam.
• Csak nem süti? - csillant fel a szeme.
• De délelőtt gyorsan összedobtam és előre szólók, lehet nem lett olyan finom mint amilyet szerettem volna. - mentegettem magam. Odaadtam neki a csokitorta dobozát és ő kinyitotta.
• Wáó! Ez nagyon jól néz ki! Köszönöm! Gondolom a másikban a répatorta van. - bólintottam egyet és azt is odaadtam neki, hogy nyissa ki. - Azta ez fantasztikus! Louis el fog ájulni. - éreztem, hogy elpirulok a bókjaitól.
• Nem olyan nagy dolog könnyű volt megcsinálni. - mondtam szégyenlősen.
• Könnyű? Olyan mintha a cukrászdából hoztad volna. Na jó befejezem...na és milyen volt a buli? - kérdezte mire én lefagytam. - Tegnap azt mondtad, hogy a barátnőd szeretne bulizni. Vagy nem?
• De igen. Jó volt mindenki teljesen bepiált. - mondtam nevetve.
• Te is ittál? - kérdezte mire felcsillant a szeme.
• Nem én nem iszom. - mondtam komolyan.
• Soha?
• Soha, még újévkor sem. - mondtam mire tátva maradt a szája.
• De 17 éves vagy. Vagy ez valami jó kislány fogadalom? - kérdezte vigyorogva.
• Igen olyasmi. Nincsen jó viszonyom a piával. - láttam, hogy kíváncsi de nem meri megkérdezni az okot. - Az apám alkoholista volt és el kellet költöznünk tőle mert veszélyt jelentett ránk. Kettő voltam mikor Magyarországról ide költöztünk, anyukámmal és a báttyámmal. - a végére elcsuklott a hangom.
• Nagyon sajnálom. - mondta együtt érzően.
• Ne sajnáld! Különben is nem vagy éhes? - tereltem a témát.
• De egy picit....nagyon..
• Akkor eszünk? Mert én éhen halok. - mondtam mire mindketten nevettünk.
• Én bármikor tudok enni... - közölte vigyorogva.
• Mindjárt hozok evőeszközöket. - akartam felállni de visszahúzott.
• Ha gondolod nekem vannak.... - mutatott a kis asztalra az ágy mellett. - az ebédet hozták de nem ettem meg és van kanál meg villa, ha gondolod...persze tudom hülye ötlet... - mondta.
• Nem dehogy szerintem jó ötlet na akkor eszünk? - majd a kezébe nyomtam a villát és beletúrtam a tortába, amit ő is viszonzott.
• Ez nagyon jóó!! - mondta nagyra nyitott szemekkel.
• Örülök ha ízlik. - éreztem, hogy kicsit elpirulok.
• Te olyan más vagy....
• Milyen más? - kérdeztem kissé ilyedten