8.rész

Reggel arra keltem, hogy Chris küldött egy sms-t. Nagy nehezen felkeltem és megnéztem az üzenetet; -Szia Any! Nem akarlak zavarni csak szólok, hogy már bent vagyok és persze sok sikert szeretnék kívánni az egyetemhez Anettnak!- visszaírtam neki, hogy átadom és csak nem hazudhattam neki...ránéztem alvó barátnőmre és elmosolyodtam majd kimásztam az ágyból és nekifutásból ráugrottam.

• Áúú! - üvöltött fel hangosan majd lelökött magáról. - Te meg mi a fené....Áúúú.... - nyögte ki majd a fejéhez nyúlt.
• Csak nem fájt? - elkezdtem kuncogni.
• Nem dehogyis csak az egyik vesémet rúgtad le... - nyúlt az oldalához. - és a fejem szétrobban...kell egy kávé MOST! - mondta miközben majdnem röhögtem. - Nem vicces..
• De az nem kellett volna inni. - válaszoltam viháncolva.
• Nem kellet volna rám ugrani..de amúgy hány óra van egyáltalán? - megnéztem a telefonom majd válaszoltam.
• Fél 9. Mikor indul a gép? Ja Chris sok sikert kíván a nyárra meg az egyetemre.
• Köszönöm neki. - mosolyodott el. Ő is nagyon szerette hiszen sok mindent köszönhetünk neki. - Negyed egykor indul a gép. Ugye elkísérsz? - kérdezte nagy boci szemekkel.
• Persze, hogy el....a fenébe.. - szóltam el magam.
• Mi a baj? - kérdezte ijedt arccal.
• Megígértem Niallnek, hogy sütök neki sütit. - túrtam a hajamba.
• Milyet olyan csokisat? Elakarod csábítani? - kérdezte kíváncsian, mire hozzávágtam egy párnát.
• Figyelj én most hazamegyek és nekiállok sütni és még a gyerekeknek is készítek rajzot amit lefénymásolok és kifesthetnek...de ott leszek háromnegyed 12-re a repülőtéren rendben? - kérdeztem reménykedve, hogy nem sértem meg.
• Jó persze úgyis még rendbe kell magam szedni meg el kell köszönnöm a többiektől. - azzal összeszedtem a tegnapi ruháimat és lementünk a földszintre.
• A ruhát tartsd meg úgyse szeretem ezt a fazont. - mondta mosolyogva majd megölelt.
• Köszönöm. Akkor nemsokára találkozunk. Szia! - majd elindultam a kocsim felé és beszálltam. Még intettem egyet utána elindultam. Mikor a ház elé értem gyorsan bementem remélve nem vesz észre senki. Miután becsuktam az ajtót mindent ledobáltam a nappaliba utána elmentem kezet mosni és felfogni a hajam majd neki álltam sütni. Felvettem a kötényem és neki álltam szorgoskodni. Hamar kész lettem a csokis süti tésztájával majd beraktam a sütőbe és rögtön elkezdtem a répásat. Mire kész lettem azzal is kivettem a másikat a és beraktam a helyére. Gyorsan összeraktam a krémet mindkettőhöz majd elkezdtem felkenni az elsőre. Kivettem a répatortát majd elkezdtem bajlódni azzal is. Az előbbinek fekete míg az utóbbinak fehér réteg került a tetejére. Szórtam minkettőre kis cukordarabokat. A csokisra pirosat a másikra pedig narancssárgát. Nagyon tetszett a végeredmény. Beraktam őket egy-egy tartóba majd gyorsan levettem a köpenyem és átrohantam a nappaliba a cuccaimért. Háromnegyed 11-et mutatott a telefonom kijelzője ami azt jelentette, hogy még volt több mint fél órám készülni mivel a repülőtérre 20 perc-re volt. Felmentem az emeletre és előhalásztam egy kék szakadt nadrágot alá egy fekete harisnyát, egy rózsaszín bő pólót amin fekete felirat és fehér szívek pompáztak és egy egyszerű fehérneműt. Bementem a fürdőmbe, bedobtam az előzőesti ruháimat a szennyes tartóba majd beálltam a zuhany alá. Nagyon jó érzés volt a forró víz alatt állni de sietnem kellet ezért elzártam majd kimásztam a tükör elé. Megtörölköztem majd magamra kaptam a ruháimat. A hajamat megszárítottam és kiengedve hagytam. Felvettem a kedvenc nyakláncaimat amik egy kis maciból egy kulcsból és egy órából álltak. A jobb kezemre felvettem a Nettytől kapott karkötőmet amin sok medál díszelgett. A másikra pedig minden -féle innen-onnan szerzett karperecet raktam. Mikor úgy gondoltam kész vagyok visszamentem a szobámba és rajzoltam egy rétet amin sok fa, virág és nyuszi volt. Egész jóra sikerült így beraktam a hátizsákomba a többi rajzos dologgal együtt majd összeszedtem a személyes dolgaimat és azokat is bepakoltam. Benéztem az ágy alá és kiszedtem a képet amit Anettnak csináltam még egy hete. Egy A/2-es keret, amiben egy montázs volt. Rengeteg képet és rajzot raktam rá, Minden fontos pillanatot megőrzött egészen mostanáig. Mikor ránéztem az egyik fotóra elszomorodtam mert anyukámmal voltunk rajta miközben sütünk. Tőle örököltem ez iránti szeretetemet. Gyorsan rendbe tettem a gondolataimat, felkaptam a táskám és a képet majd elindultam a lépcső felé. Mikor leértem letettem a bejárati ajtó melletti kis szekrényre a cuccokat majd a konyhából kihoztam a sütiket és azokat is ráhelyeztem. Felvettem a kedvenc vastag pulcsimat ami szürke és kék volt majd lazán a nyakam köré tekertem a hozzáillő szürke sálamat. Beraktam egy nagy szatyorba a tortákat majd a táskámmal együtt megfogtam és a kulcsokért nyúltam. A hónom alá tettem a képet és úgy indultam el. Bezártam az ajtót majd a kocsi felé indultam. Felnyitottam a csomagtartót, beraktam a cuccokat és beültem előre. Bekapcsoltam a rádiót és indultam is. Háromnegyed után két perccel értem oda majd kimásztam a kocsiból, kiszedtem az ajándékot és telefonom majd megkerestem Nettyéket. Nem igazán igazodtam ki, ezért úgy döntöttem felhívom, de pont akkor kiabált utánam.
• Szia! Itt vagyunk! - megfordultam és odasiettem. A nyakamba ugrott amitől majdnem elestem.
• Sziasztok! Köszöntem a szüleinek és a báttyának majd felé fordultam. - Tudom, hogy nem valami nagy dolog de csináltam neked egy montázst a közös pillanatainkról.... - azzal odaadtam neki majd mindenki rámeredt. Nem szólt semmit amitől megijedtem, de utána láttam, hogy elmosolyodott és legördült egy könnycsepp az arcán. - Ennyire nem tetszik? - kérdeztem nevteve.
• Ez..ez...köszönöm. - mondta majd a nyakamba borult. Éreztem ahogy próbálja visszafojtani a sírárt de nem sok sikerrel, amire én is könnyezni kezdtem, de nem hagytam lefolyni az arcomon. - Nagyon sokat jelent nekem..
• Ne sírj nem olyan nagy dolog...nem örökre mész el és amúgy is folyton hívjuk egymást meg skype-olunk.
• Tudom...de mit fogsz nélkülem te kezdeni itt hiszen pont most találsz egy srácot..
• Pontosabban kettőt.. - fejeztem be a mondatát.
• David? - kérdezte értetlenül.
• Igen elkérte a számom.
• Pont ilyenkor kell elmennem nekem is...de mindent elfogsz mesélni! - parancsolt rám mire mindketten nevettünk. ~Öt perc múlva bezárjuk a kapukat~ szólalt meg egy hang a mikrofonban amire mindketten jobban szorítottuk egymást. Megtöröltem a szemem majd eltoltam magamtól és a szemébe néztem.
• Figyelj Netty! - kezdtem bele mire elkomolyodott. - Ugye tudod, hogy én még soha nem hazudtam neked? - értetlenül bólintott én meg folytattam – Most sem szeretnék....Te vagy az egyetlen ember akit annyira szeretek mint Christ, olyan vagy mintha a testvérem lennél sőt annál is több... - mikor befejeztem nagy levegőt vettem és éreztem, hogy újra átölel.
• Ajj, most nézd meg mit csináltál...elkenem miattad a sminkem. - mondta mosolyogva majd el lépett tőlem és folytatta. - Ugye tudod, hogy te is olyan vagy nekem mindtha a testvérem lennél? - bólintottam majd odafordult báttyához.
• Szia báttyus...nagyon hiányozni fogsz. - mondta majd őt is átölelte.
• Persze te is nekem húgi! - mondta majd nyomott egy puszit a homlokára. Be kell vallanom nagyon rossz volt nézni ezt a jelenetet mivel az én báttyámat évek óta nem láttam.
• Anyu, Apu nagyon szeretlek titeket nagyon fogtok hiányozni... - majd őket is szorosan átölelte. ~Egy perc múlva bezárjuk a kapukat~ szólalt meg ismét a hang, mire Netty megint odajött hozzám és átölelt. Olyan szorosan mintha ezen múlna az élete, de ő mindig is ilyen volt. Ezt nagyon szerettem benne, hogy nem félt kimutatni az érzelmeit pedig elég sok fajta volt..
• Na jó, akkor én most megyek.. - elengedett és elindult a jegyszedő nő felé – nagyon szeretlek titeket. Sziasztok! - mondta majd el is tűnt a bejáratnál. Még megnézetem ahogy felszáll a gépre utána elköszöntem és siettem a kórházba.