Köszönöm,
vagyis nem tudom, hogy most ezt pontosan, hogy gondoltad, de bóknak
veszem. - majd én is beletúrtam a tortába.
Én
is így gondoltam....és mivan a barátnőddel? - kérdezte
érdeklődve.
Ööö..
- csak bambultam magam elé értetlenül mire rájöttem, hogy
tegnap én mondtam nekik. - Elment..reggel. - szóltam rekedten.
Nagyon
jóban vagytok?
Igen
ő a legjobb barátnőm és most itt hagyott...olyan mintha a
testvéredet vesztenéd el, vagyis másnak... - mondtam zavartan.
Sajnálom..de,
hogy érted, hogy másnak? - kíváncsiskodott.
Én
nem vagyok jó viszonyba a báttyámmal, vagyis ez túl finom
fogalom.. - mondtam elkeseredetten.
De
azt mondtad, hogy vele költöztetek ide anyukáddal nem? - az arcán
az értelmetlenség mutatkozott.
Igen
azt mondtam de az már 4 éve volt. Azóta nagyon sok minden történt
és őt már nem láttam majdnem 3 éve. - elkeztem tekergetni a
hajamat és közben a a padlót fürkésztem.
Nagyon
rossz lehet, el sem tudom képzelni mi lenne, ha nem beszélnék a
testvéremmel vagy akárcsak a fiúkkal, hiszen már őkis a
családom.. - mondta majd megfogta a kezemet és a tekintetemet
kereste, mire én is ránéztem és csak ültünk ott egy kis ideig
egymást nézve mikor kinyílt az ajtó.
Hellóóóó!
- nyitottak be a fiúk.
Sziasztok!
- mondtuk egyszerre majd gyorsan elengedtük egymás kezét, amit
Liam észre is vett, de nem szólt semmit.
ÁÁÁÁÁ
– síkított fel Louis mikor meglátta a sütiket. - Tényleg
hoztál, azt hittem, hogy csak vicceltél.
Úgy
látszik nem. - mondtam nevetve.
Meglehet
kóstolni? - érdeklődött Zayn. Bólintottam mire mindenki
rávetette magát az ágyra és úgy tömték magukba a tortát
mintha már egy éve nem ettek volna semmit. Egy picit hátrébb
mentem az ágytól, mert nem akartam, hogy fellökjenek. Leültem
egy székre és onnan néztem ahogy termelik magukba az édességet.
Csak
nem a hátsómat nézed? - kérdezte komolyan Louis, mire mindenki
felnevetett, még ő sem tudta tartani magát.
Nem,
bocsi de láttam már jobbat is. - mondtam mire még jobban
elkezdtünk nevetni.
Na
jó. Most megsértődnék, de a süti isteni és félek akkor nem
hoznál többet. - válaszolta.
Még
vagy egy órát viccelődtünk és mindenféle értelmetlen dologról
beszélgettünk, mikor észrevettem, hogy már kettő óra.
Nekem
mennem kell! - mondtam szomorúan.
Hova?
- kérdezték egyszerre.
Ide
a gyerekekhez rajzot tanítani.
Mi
is mehetünk? - érdeklődött Niall.
Persze.
- vágtam rá egyből mire a fiúk elkezdtek kuncogni.
De
akkor induljunk. - mondtam majd elkezdtem összepakolni a torta
maradékát és ráraktam az asztalra.
Kész
vagyunk. - mondták pár perc múlva majd összeszedtem a lapokat és
elindultam a terem irányába. Mikor odaértünk nagyon megörültek
a gyerekek. Mindenfélét kérdezgettek a fiúktól és nagyon
megszerették őket, különösen Louist. Niallnek segítettem
leülni egy székre majd szóltam a többieknek is, hogy foglaljanak
helyet az asztaloknál. A fiúkat is leültettem majd elkezdtem
kiosztani a színezőket, amiket idefele lefénymásoltam. Én is
leültem de nem az asztalokhoz hanem egy külön kis székre, Niall
mellé. Adtam neki is egy lapot majd én is elkezdtem rajzolni. Néha
ránéztem a fiúkra mert több baj volt velük mint a gyerekekkel.
Any
Louis elvette a ceruzámat. - mondta felháborodva Harry.
Kérd
vissza tőle. - mondtam fáradtam mert ez nem az első eset volt.
Láttam ahogy küszködnek a ceruzán mire elmosolyodtam.
Add
vissza vagy különben rá..
Harry!
- szóltam. - Itt gyerekek is vannak!
Tudom!
- mondta vigyorogva.
Akkor
meg ne beszélj csúnyán!
Nem
is akartam azt akartam mondani, hogy ráülök a fejére! - mondta
majd kinyújtotta a nyelvét.
Ne
törődj velük nagyon zazák. - súgta oda nekem Niall.
Nyugi
már hozzászoktam, habár a gyerekekkel nincsen ennyi baj. -
mondtam neki kuncogva. Gyorsan telt az idő. Már fél négy volt
mikor befejeztük a rajzolást. A fiúk kaptak néhány művet és
cserébe adtak autógrammot. Visszamentünk a kórterembe majd
odaadtam a rajzomat Niallnek. Ő volt rajta.
Ez
nagyon szép lett! Köszönöm! - hálálkodott majd adott egy
puszit mire elpirultam, de nem csak én.
Én
most már megyek. Eléggé elfáradtam, és még Nettyvel is
beszélnem kell. - mondtam bocsánatkérően.
Jól
van. - válaszolt Niall szomorúan. - Holnap is meglátogatsz?
Bejöhetek,
ha szeretnéd.
Hozzánk
nem jössz el? - viccelődött Louis.
Majd
talán máskor. - feleltem.
Komolyan
mondtam.
Én
is. - erre felcsillant a szeme.
Na
akkor én megyek. - felvettem a kabátomat, majd a táskámat és
odaléptem Louis-hoz.
Kaphatok
egy ölelést? - néztem rá a szempilláimat rebegtetve.
Igen
ha én meg puszit. - válaszolta csintalanul.
Jó.
- mondtam majd megöleltem és adtam egy puszit az arcára.
Mi
is kérünk. - hallottam egyszerre Zayn és Harry hangját, mire
őket is megöleltem és megpusziltam. Mikor Liam elé léptem nem
tudtam, hogy megöleljem-e de a kérdésemre megkaptam a választ,
mivel átölelt.
Nyugi
nem harapok. - mondta miután elengedett.
Tudom,
csak nem lesz féltékeny a barátnőd?
Attól,
hogy megölellek? - nézett rám barna szemeivel amikben huncut
csillogást véltem felfedezni. - Amúgy is tudom, hogy nem vagyok a
zsánered. - súgta a fülembe. - Ha szeretnéd beszélek vele, bár
kétlem, hogy szükség lenne rá. - folytatta mosolyogva, mire
elpirultam.
Mit
mondtál neki? - kérdezte Louis érdeklődve.
Azt,
hogy otthon csak róla beszéltél. - mondta Liam, mire ő, Harry és
Zayn elkezdtek nevetni, de én csak pirosabb lettem.
Ez
nem volt szép. - vágta oda Lou sértődötten.
Na
jó, én tényleg megyek. - mondtam sietve mielőtt még paradicsom
lesz a fejemből. Oda léptem Niallhöz és őt is megöleltem.
Lehet, hogy picit több ideig tartott az ölelkezésünk mint a
többi mert Zayn köhögött egyet. Kibontakoztam öleléséből
majd adtam egy puszit az arcára, amitől megint színt váltott az
arcom. Elindultam az ajtó felé.
Akkor
Szi... - kezdtem, de közbeszólt valaki.
Várj..van
twittered? - érdeklődött Niall.
Öhm..van
vagyis, nem használom, de van mert, Netty nem hagyott nyugton míg
nem csinálok. - mondtam mosolyogva. Visszagondolva elég vicces
volt.
És
mi a neved?
A
nevem? - kérdeztem értetlenül mire rájöttem, hogy lehet, olyat
is ami nem a valódi. - Anabell Flott.
Baj
lenne ha követnélek? - kérdezte szégyenlősen.
Nem,
dehogy. - válaszoltam kedvesen. - Akkor most már tényleg
sziasztok! - köszöntem el majd kiléptem a folyosóra. Hazafelé
hallgattam a rádiót és énekeltem. Amint beléptem a házba Finom
illat fogadott. Chris mát otthon volt és spagetit főzött.
Köszöntem neki majd felrohantam az emeletre, hogy bekapcsoljam a
gépem. Beléptem skype-ra és már Netty is fent volt. Elmeséltem
neki mindent majd felléptem twittere. Hirtelen lett ezer követőm.
Megnéztem az adatlapom és láttam, hogy Niall írt. 'Kedves Any!
Köszönöm a mai napot csodás volt és a rajzodat kiraktam az ágy
fölé. Remélem holnap is meglátogatsz. P.S.: A torta teljesen
elfogyott.' Nagyon örültem az üzenet láttán és még
válaszoltam is. 'Kedves Niall! Igazán nincs mit, nekem is jól
telt a nap. Örülök, hogy ennyire tetszik a rajz és ha minden jól
alakul jövök holnap is.' A nap többi részében még Nettyvel
beszélgettem elmentem fürdeni. Amint lefeküdtem, a gondolataim
megtámadtak. Már majdnem sikerült leküzdenem őket és elaludnom
mikor megcsörrent a telefonom. David volt az.
